Sokkos állapotban menekültek a moziból a nézők az új karácsonyi film után, sokan nem bírták végignézni a Bohócrém karácsonya gyomorforgató jeleneteit – kritika

Magyarországra is megérkezett a mozikba a Bohócrém karácsonya című slasher, ami Damien Leone horrorszériájának a harmadik része. Ez az első Terrifier-alkotás, amit hazánkban is bemutatnak, hiszen a korábbi részek nem találtak forgalmazóra, és ezt is csak azért karolta fel nálunk a Vertigo Média, mert Amerikában hatalmas siker volt.

Hozzá kell tenni, hogy a Bohócrém karácsonya sokak gyomrát megfeküdte, a nézők egy része sokkos állapotban menekült ki a moziteremből, mert nem bírta végignézni az erőszakos, brutális jeleneteket - állítólag a főszereplőt alakító színész is rosszul lett tőle. De tényleg ennyire véres és gyomorforgató a Bohócrém karácsonya? Már maga a felvetés is nevetséges, hiszen a Terrifier 3. része semmivel sem durvább, véresebb, és erőszakosabb, mint az előző két epizód, csupán a nagyobb büdzsé miatt a rendező most bátrabban szabadjára engedhette elborult fantáziáját, és olyan messzire mehetett a hentelésben és a trancsírozásban, amennyire csak akart.

A Bohócrém-filmekhez már a kezdetek óta hozzátartozik ez a fajta brutalitás, ez a gyomorforgató, sokszor irreálisan túltolt vérengzés, de míg az első nagyjátékfilmben csak 13 millió forintnak megfelelő pénzből kellett az alkotóknak gazdálkodniuk, addig a második részre már 97 millió forintos büdzsé állt a rendelkezésükre, a karácsonyi kiadásban pedig több, mint 780 millió forintos költségvetésből dolgozhattak, szóval a mostani részben már tényleg bármit megcsinálhattak, amit a speciális effektusokért felelős csapat elbírt.

Márpedig azt nem lehet mondani, hogy a Terrifier-filmek ne lennének látványosan brutálisak. Ha végigveszem mind a három filmet, nyilván eléggé öncélú és gyakran komolyan vehetetlen, ahogy Art, a bohóc kivégzi az áldozatait, de azáltal, hogy ennyire el vannak túlozva és ennyire giccsesbe fordulnak ezek a vérengzések, a nézőben inkább a viszolygás és gutírozás kettős érzése alakulhat ki. Emiatt aztán a Terrifier-széria nem csak egy rétegfilm, hanem bizonyos szempontból már a bűnös élvezet kategóriába esik bele, mert azért lássuk be, mint filmek, eléggé röhejesek és gagyik, de mégis képes arra, hogy hamar behúzza a nézőt - már aki fogékony az ilyen slasherekre -, és rögtön megszerettesse ezt az elmebeteg világot, amiben senki sem menekülhet Art elől.

Egyébként a Terrifier-filmek egyáltalán nem működnének és közel sem lennének ennyire sikeresek, ha nem lenne egy kiváló karakterszínész, aki belebújik a pantomimesként viselkedő, vérekezú bohóc bőrébe. David Howard Thorntonnak élete szerepe ez a figura, az ő megjelenése egyszerre szórakoztató és félelmetes; amellett, hogy az ember jókat mosolyog Art testbeszédén, gesztikulálásain, és azon, hogy milyen gyermeki szórakozottsággal darabolja fel az áldozatait, a vér is megfagy benne, amikor hirtelen megpillantja a mozdulatlanul ácsorgó bohócot széles vigyorral és kikerekedett szemekkel.

Maga a Bohócrém karácsonyának története 5 évvel az előző rész után veszi fel a fonalat. Art valahogy visszatér a halálból, és a démon által megszállt, gazdatestnek használt Victoriával együtt készen állnak arra, hogy a Halloween után most a karácsonyt is vérbe fojtsák.

A Terrifier 3. még több hentelést tartogat, még ötletesebb, kreatívabb trancsírozások vannak benne - és valóban vannak olyan jelenetek, amit nem mindenki tud majd végignézni -, de összességében még így is elmarad a második rész vérengzéseitől, és jócskán alulmúlja az első film történetét.

Az az igazság, hogy a Terrifier csak akkor tudott igazán jól működni, amíg szerény költségek közé volt beszorítva. A 2016-os első epizód tökéletesen megteremtette a non-stop feszültséget, elejétől a végéig képes volt fogvatartani az ember figyelmét és idegrendszerét, de aztán ahogy egyre több pénzt fordíthattak a folytatások gyártására, úgy lett egyre silányabb és üresebb a történet. Sokan azt gondolják, hogy a Terrifier fő mozgatórugója a brutálitás. Ez hatalmas tévedés, a széria fő húzóereje maga a főszereplő, aki egymaga viszi el a hátán az egész franchise-t, hiszen mindenki más mellette csak feláldozható kartonkarakter - még Sienna figurája is.

Magával a Bohócrém karácsonyával az is komoly probléma, hogy itt már teljesen elborult a rendező agya, és azt a zavaróan káoszos démonmisztikumot, amit a második részbe is beleerőltetett, most még jobban összekuszálta és teljesen tönkretette vele az egész sztorit. Egyértelműen látszik, hogy Damien Leone - aki egyébként speciális effekt-művész is - itt már nem a stabil lábakon álló történethez talált ki kreatív henteléseket, hanem az előre kifundált és tűpontosan összerakott trancsírrészekhez írt sallangjeleneteket, amikkel ki tudta tölteni a feleslegesen hosszúra nyújtott játékidőt, és ez az oka annak, hogy a Bohócrém karácsonya egy bődületesen rosszul megírt film lett.

A siker persze így is garantált, már most hatalmas pénzeket kaszál, és látva a lezárást, biztosra vehető, hogy a jövőben is kapunk még néhány Art-os gyilokparádét. Egy valami miatt egyébként igenis hálásak lehetnek a horror rajongók a Terrifier-filmeknek: végre kaptunk egy új horrorikont Art személyében, hiszen a Fűrész-filmekből ismert Kirakós óta gyakorlatilag nem volt még egy ikonikus figura ebben a műfajban, akit 2000 után alkottak meg. Viszont Art most elkezdett szépen felzárkózni a trancsírkirályok közé, áldozatszámát tekintve már bekerült a legnagyobbak mellé - név szerint Michael Myers, Jason Voorhees, a texasi láncfűrészes, Freddy Krueger, és Ghostface mellé.

A Bohócrém karácsonya november 28-tól a mozikban, kizárólag 22 óra után vetítve!