Mindössze 15 másodperc, de egy életre traumatizál téged ez a horrorfilm

A horrorfilmeknek hatalmas rajongótábora van világszerte, olyannyira, hogy felmérések szerint ebben a műfajban készül a világon a legtöbb alkotás, hiszen a független, közösség finanszírozós szegmensben is ilyen produkciókat készítenek leginkább a filmalkotók. Magának a horror műfajnak is több oldala és stílusa van: valaki a szörnyektől, furcsa lényektől hemzsegő zsánert kedveli, valaki a slasherre és a jumpscare-parádéra esküszik, míg mások inkább a minőségi horrort, a művészi irányultságú alkotásokat kedvelik, amikben a parafaktor nem a hirtelen ijesztgetésben merül ki, hanem a tartós feszültségkeltésben és a hosszan tartó traumatizálásban.

Az pedig, hogy egy horrorfilm mennyire ijesztő, para vagy hatásos, nem lehet a játékidejéhez mérni, mert egy 5 perces rövidfilm is lehet annyira félelmetes és hátborzongató, mint egy két órás mozifilm, de még csak az egy percet sem kell elérnie ahhoz, hogy a hideg futkosson tőle a hátadon, elég hozzá mindössze 15 másodperc is.

Korábban volt egy ilyen filmes kihívás, hogy 15 másodperces horrort kellett forgatni, és a legjobbakat díjazták. Daniel Limmer 2017-ben megnyerte ezt a nemzetközi kihívást az Emma című munkájával.

Ennek a szösszenetnek a főszereplője egy szőke hajú kislány, aki egy rejtélyes képkeretben mutatja meg, hogy milyen veszekedés és verekedés zajlott le a barátnőjével, aztán jön a váratlan csattanó, amitől egy életre traumatizálva lesz a néző. Gyerekek szerepeltetése egy horrorfilmben egyébként is tuti nyerő, de ebben a formában még velőtrázó is.

Nem is lőjjük le előre a "poént", nézzétek meg, szerintünk egyszerűen zseniális ez a rövidfilmecske, a Promotions filmkritikusa eképpen vélekedett róla:

Sokan azt gondolják, hogy egy horrorfilm akkor jó, ha a sz*rt is kiijeszti az emberből, de ez nem így van. Amikor a hideg futkos a hátadon, libabőrös leszel, és izzad a tenyered, akkor tudod igazán, hogy egy film hatása alá kerültél és olyan izgalmi állapotba lendített át, amitől már nyugtalanul érzed magad, és túlteng benned a feszültség. Ez a filmszösszenet 15 másodperc alatt eléri nálad ezt az állapotot, de nem is emiatt zseniális, hanem mert rögtön arra késztet, hogy újranézd. Mert az ember már eleve kétkedve ül neki egy ilyen filmnek, hogy ugyan mit lehet kihozni 15 másodpercből, amikor egy YouTube-reklám is hosszabb, amit a videók előtt ránk erőszakolnak.

Vannak elvárásaink, elképzeléseink, hogy mit fogunk látni, mire készüljünk fel, aztán a rendező elénk tár egy olyan velős történetet, amit először talán fel sem tudunk teljesen fogni, csak előlép ez a kislány, mutat nekünk valamit, aztán jön a sokkpillanat, és ennyi. A néző meg ledermed és nagyokat pislog, hogy mi is történt, aztán azonnal elkezdi elölről. Amilyen egyszerű, annyira nagyszerű ez a film, mind az ötlet, mind a megvalósítás baromi kreatív és egyedülálló. Ez olyan, amit igazából pénz nélkül meg lehet csinálni, ha van egy szuper telefonod, mert nem kell hozzá se csúcskategóriás technika, se profi stáb, ezt egy ember meg tudja csinálni egy komolyabb mobillal, mert itt maga az ötlet, ami elviszi a hátán a produkciót, az ragadja meg az embert, nem a kislány színészi játéka vagy a fényelés. És az ötlet az, ami miatt a díjat is kapta - megérdemelten.