Nyakuknál fogva dobták ki a budapesti bárból a fizető vendégeket, a pincér olyan részeg volt, hogy súlyos dologgal vádolta meg őket

Máté a barátaival együtt szerette volna élvezni a budapesti éjszakát. A bulihangulatba egy kis üröm is vegyült. Egyik kedvenc helyük záróbulijára tartottak, de nagy reményekkel vágtak bele az utolsó bulis estébe. A több évnyi szép emléket azonban átírta egy utolsó, izzadtságszagú este, ami után már nem siratják a bárt. Máté levelét változtatás nélkül közöljük:

Kedves Promotions.hu, sziasztok! Szeretném ajánlani levelemet a kiakadós rovatotokba, ugyanis az érzés, ami bennem van, abszolút megfelel a rovat elnevezésének (nem tudom, tényleg ez-e a neve, de többeknél láttam, hogy így kezdik az üzenetüket). Szóval az a helyzet, hogy volt nekünk a haverokkal egy kedvenc helyünk, mivel éppen a záróbulin történt gondolom leírhatjátok a nevét a (jogi okokból sajnos a már bezárt vendéglátóipari helyiségek nevét sem jelentethetjük meg - a szerk.). Rengeteg pénzt vertünk el ott, évek óta  törzsvendég, meg minden, bár úgy látom a mai világban ez már nem jelent semmit.

A budapesti éjszakai élet szegényebb lesz enélkül a hely nélkül - gondoltuk mi.

Nem is egészen értjük mi történt és nem is azonnal írtam meg a történetemet, mert azt hittem, hogy majd csillapodnak bennem a dolgok, de nem. Azért nem, mert több évnyi szép emléket tettek tönkre egyetlen estével és most minden idő, amit  ott  töltöttem, minden forint, amit ott költöttem, elfecséreltnek tűnik, amit már soha nem kapok vissza. Persze, ne legyek kicsinyes, félig teli a pohár, blabla, de akkor is: aktív bulizós korszakom alatt engem ennyire szerintem még nem aláztak meg.

A kellemetlen jelenet egyik pillanatról a másikra érkezett.

Erről a helyről tudni kell, hogy kifejezetten jófej, barátságos emberek szoktak oda járni, nem ciki valakinek megdicsérni a kabátját, kérni egy cigit, vagy ha hallunk egy érdeke gondolatot, akkor beleszólni. Nem nagyon van arcoskodás, ordibálás, férfiasság méregetés, szóval mentes az összes ilyen cinkes kocsmai sallangtól a hely. Mivel éppen a záróbulit tartották, így viszonylag sokan voltak, éppen ezért, amikor hallottuk, hogy a mellettünk álló brigád megy piáért, megkérdeztük, hogy hoznának-e nekünk is, cserébe majd adunk pár szál cigarettát, hogy megússzuk a sorbanállást.

A kellemetlen jelenet a semmiből érkezett.

Visszaértek, hozták a sört, megköszöntük, megbeszéltük, hogy találkozunk kint majd dohányozni, hogy lerójuk a sarcot. Nem sokkal később az egyik itt dolgozó (őt is ismerjük korábbról) odatámolygott az asztalunk mellé, rácsapott, majd azzal a galuskás majdnem mordori nyelvezettel elkezdett nekünk papolni arról, hogy pont mi, pont mi csináljuk ezt az utolsó napon? Semmit nem értettünk. Majd a kezükben lévő alkoholra mutatott és közölte, hogy ne játszátok a hülyét. Tök komolyan mondom, ötletünk sem volt, hogy mi baja, de gondoltuk egy vállveregetéssel elintézhetjük: biztosan szomorú a bezárás miatt, aztán kicsit megdőlt a demizson.

A vádaskodás folytatódott, méghozzá egyre hangosabban.

Közölte, hogy nem látott minket a pultnál, biztosan kintről hoztuk be az alkoholt, ez pedig a legnagyobb tiszteletlenség és azonnal távozzunk. A mellettünk levő asztaltársaság rögtön a segítségünkre sietett és integettek, mosolyogtak, hogy dehát ők a pultnál voltak, ők hoztak nekünk, őket leintette és figyelmeztette őket, hogy ők se hazudozzanak, mert rossz vége lesz. Szó szót követett és nem szépítem a dolgot: kidobtak. Nyilván nem fizikai erőszakkal, de annyira kellemetlen lett a jelenet, hogy távoztunk, miközben a pincér/pultos, mikor milyen formátumban működött a hely, még ordított utánunk, hogy vissza ne menjünk. Nem is tudnánk, ez egy záróbuli, de nyilván annyit ivott, hogy már ezt sem fogta fel.

Szóval így legyetek fizető vendégek Budapesten, ez valami új szabály lehet: ha nem lát a kiszolgálószemélyzet, akkor tuti meglopod a helyet és sumákoltál. Gratulálok a becsületes vendégekhez való hozzáálláshoz.