Ismeretlen nő lépett oda hozzám a reptéren és egy fotót dugott az orrom alá: hisztérikus sírásban törtem ki

Hanna egészen fiatal kora óta tudatosan tervezte a jövőjét és nem hagyta, hogy bármi is eltérítse ettől. A munka mellett egyedül a férje fontos neki, ám az utóbbi időben egy óriási előrelépési lehetőség miatt kevesebb időt tudtak együtt tölteni. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Büszkén vállalom, hogy világ életemben karrierista voltam. Már az óvodában is érdeklődő voltam, kíváncsi, szervezkedő, az iskolát pedig sohasem szükséges rossznak fogtam fel, hanem egy állomásnak, ami kell a céljaim eléréséhez. Pénzügyi területen helyezkedtem el, azon belül is a tőzsde irányába orientálódtam és a törekvéseim végül eredményt szültek: nagyon jól élek, megállok a saját lábamon, így nem volt szükségem soha, senki segítségére. Szerelembe se terveztem esni, de a férjemmel való találkozás sorsszerű volt, nem is ágálltam ellene nagyon, hamar összeköltöztünk és összeházasodtunk.

Elmondtam neki, hogy nekem mennyire fontos a szakmám, de arról is biztosítottam, hogy igyekszem majd megtalálni az egyensúlyt a magánélettel.

Ez jó ideig sikerült is, ám bejött egy akkora, országokon átívelő projekt, ami minden időmet felemésztette, Fél évig tartott a portfólió készítés, amikor pedig összejött az üzlet, akkor megkértek, hogy menjek Japánba felügyelni a projektet, fél évre. Örömmel elvállaltam és látszólag a férjem is velem örült, megbeszéltük, hogy fél évig távházasságban leszünk. Lelkesen készültem az utazásra, mindent elrendeztem.

Elbúcsúztam tőle és a repülőtérre mentem.

Volt még némi időm a beszállásig, így beültem az egyik bárba és bár nem szokásom, az út előtt úgy döntöttem, hogy iszom valamit. Épp a whiskeymet kortyolgattam és azon gondolkoztam, hogy milyen messzire jutottam, amikor valaki megszólított. Sosem láttam még az ismeretlen nőt, aki viszont tudta a nevem és megkérdezte leülhet-e hozzám. Igennel feleltem, mivel érdekelt, hogy mit akar mondani.

Nem gondoltam, hogy bármi is felzaklathat az utazás előtt, de tévedtem.

Kiderült, hogy a nő a férjem asszisztense. Elnézést kért a zavarásért, majd bele is vágott a mondanivalójába. Képeket tett le elém, a férjemről, amiken... le sem bírom írni, keservesen sírt. Döbbenten néztem a képeket, a magyarázattól pedig összetörtem. A fiatal hölgy elmondta, hogy a férjem mennyire szeret és támogat mindenben, de nem bírja már ezt a sok külön töltött időt és beleroppan abba, hogy magára hagyom fél évre. De önző sem akar lenni, viszont számára ez így egy rossz házasság, amiben szenved és nem tudja, meddig bírja még.

A munkamánia tönkretette az életemet.

A nő bíztatóan mosolygott és megfogta a vállamat. Nem leszek attól rossz ember, mert magányos farkasként élek, de akkor ne tartsak magam mellett valakit, aki szeretetre és szerelemre vágyik. Majd elköszönt. A képeket pedig otthagyta. Nem is hallottam, amikor már a nevemet mondták be a hangosbemondóba. Rám várt a repülő. Én szépen összeszedtem a képeket és széttéptem a jegyemet. Kisétáltam, hívtam egy taxit és hazamentem. A cégnek azt mondtam, hogy rettenetes rosszullét gyötör és csak innen tudom végezni a munkát, amibe belementek. A férjem amikor meglátott, akkor már előttem is elsírta magát. Bocsánatot kértem tőle és megígértem, hogy megváltozom. Így is lett. Azóta is minden nap küzdök a maximalizmusommal, de kárpótol a tudat, hogy egy olyan ember mellett kelek fel és fekszem le, aki még a saját életét is beáldozta volna az én boldogságomért.

ismeretlen-no-repuloter-utazas-repulojegy-rossz-hazassag-munkamania