Kettesben maradtunk az anyósommal, aki váratlanul a lábam közé nyúlt és feltett egy kérdést, amire sohasem számítottam

Márton három éve házas a feleségével, akivel az utóbbi egy évben adódtak nehézségeik. A felesége gyakran volt fáradt és ingerlékeny, ami már a családjának is feltűnt. Az egyik családi látogatás alkalmával kettesben maradt az anyósával, ekkor pedig olyan dolog történt, amire álmában sem számított. Most az ő történetét olvashatjátok:

Üdvözlöm a kedves Olvasókat és köszönöm, hogy elolvassák a történetemet!

Az igazság az, hogy én magam is szégyellem, ami történt. Szerintem egy férfinek sohasem könnyű beismernie azt, ha a felesége boldogtalan. Ez valahol az ő kudarca is, hiszen ketten vagyunk benne a kapcsolatban. De szembe kellett néznem vele, hogy bizony, amitől annyira féltem, velem is megtörtént. Jó ideig szemellenzőt viseltem és próbáltam azt gondolni, hogy minden rendben lesz, a dolgok helyrejönnek maguktól.

Azonban a kellemetlen családi viszony nem változott.

Azt tudtuk, hogy egymással akarunk lenni és ennek megfelelően is viselkedtünk. Nem voltak hangos viták, üvöltések, sértegetések, egyszerűen csak eltávolodtunk egymástól. Nem működött közöttünk az intimitás és elég sokáig nem bújtunk össze. Ennek természetesen nyoma volt a hangulatunkon is: mindketten ingerlékenyebbek lettünk, ám ennek ellenére kitartottunk egymás mellett. Ennek az is része volt, hogy együtt jártunk a családi rendezvényekre. Az egyik ilyen alkalommal előkerült a pálinka is (a kedvesem családja szeret iszogatni, de nincs is ezzel semmi baj) és a beszélgetés éjszakába hajlott.

Meglepő módon az após az ágy alá lett piálva, az anyós azonban talpon maradt.

A szó így vagy úgy de végül a lányára terelődött, akiről megjegyezte, hogy mostanában elég goromba. Én nem szerettem volna semmit kiteregetni magunkról, így nem mondtam el, hogy velem hogy viselkedik, így csak bólogattam és bíztattam, hogy ez biztosan egy rossz időszak. Ezzel kicsit magamat is bátorítottam. Az anyós hümmögött egy ideig, majd se szó se beszéd, rámarkolt a lábam közére és hümmögött egyet.

Amit ezután mondott, az sohasem megy ki a fejemből: Mártonkám, ez ide kevés lesz. Valamit ezen kívül is virítanod kell.

Majd kiment a szobából. Én ott álltam megdermedve. Mi a fene volt ez?  De tényleg? És mi az, hogy kevés? Mi az, hogy virítani? Fogalmam sem volt mit kell ilyenkor csinálni, ezt egy férfi a haverjainak se meséli el. A feleségem már fent aludt, neki sem mondhattam el. Felmentem és lefeküdtem aludni. Másnap alig akarózott lemennem a reggelihez, de végül megtettem. Az anyósom úgy tett, mintha semmi se történt volna. Kedélyesen beszélgettek, én pedig halálosan be voltam feszülve.

Még meg is kávéztunk. Amikor a búcsúzáshoz készülődtünk és mindenki pusziszkodott. Amikor az anyós hozzám ért, akkor a fülembe súgta: emlékezz mit mondtam, el fogod veszíteni.

Itt teljesen kiborultam. A feleségem ezek szerint kielégítetlen? De hát ő nem közeledik. Az anyósom tud valamit? Egyáltalán mi volt ez az egész? A kérdések amik most bennem vannak, rettenetesek és fel sem merem hozni, hogy az anyósom mintha molesztált volna. Egyedül vagyok a problémámmal.

Megoldásom pedig még most sincs.