Anyám egy fizetős lányt hívott nekem a születésnapomra: a szobában akart maradni, nehogy elrontsak valamit - sosem égtem még ekkorát

Soha nem gondoltam volna, hogy életem legkellemetlenebb élményét a szülő anyámnak köszönhetem majd. Emberileg nem lehetséges így leégetni, megalázni, megsemmisíteni férfiként és gyerekeként. Mindezt ráadásul a születésnapomon, negyed óra leforgása alatt. De kezdjük az elejéről.

Az egész életem önmagában ciki, most töltöttem be a harmincat és hogy is fogalmazzak... sosem volt még hölgy társaságom, úgy. Néhány randevúig eljutottam, de aztán vagy én nem tetszettem a lánynak, vagy ő tett valami kiábrándítót. A lényeg, hogy míg húszas éveimben ez a helyzet teljesen kétségbeejtett, mostanra úgy ahogy belenyugodtam. Az életem más területeire koncentráltam és ott jelentős sikereket is értem el, utána meg már annyira megszoktam a magányt, hogy nem is próbálkoztam.

A szüleim elváltak, javarészt anyukám nevelt, apámat el-elvétve láttam, de a nemtörődömségét anyagilag bőven kompenzálta. Nem áltatom magam: ez is segített ma azzá lennem, aki vagyok jó és rossz értelemben is. Jó értelemben a legkülönfélébb programokra, tanfolyamokra, később egyetemre is volt pénzem, rossz értelemben pedig semmilyen férfias példát nem láttam magam előtt: édesanyám a válás után az önkéntes magányt választotta és ő pedig az én nevelésemre fordította minden figyelmét.

Emlékeim szerint a 18. születésnapomon került elő a barátnő kérdés, láttam, hogy édesanyám vívódva felteszi a kérdést:

Gézu. Szereted te a lányokat?

Tudtam mire gondol, de igyekeztem humorral elütni a dolgot, így azt mondtam neki:

Szeretem én őket, ők nem szeretnek engem.

Ezen mosolygott egy nagyot és utána nem került szóba a dolog. Időről időre érdeklődött, de mivel látta, hogy egyébként jól boldogulok, így nem aggódta túl. Legalábbis egészen eddig azt hittem.

Ahogyan az elején említettem, a 30. születésnapomat ünnepeltem, édesanyám pedig meglepetés partit szervezett nekem. Eljöttek a rokonok, a barátaim, minden remekül alakult. Lement a buli én pedig már indulni készültem, mikor anyukám jelezte, hogy még lenne egy ajándéka, amit át akar adni. Kinyitotta a konyhaajtót és egy lány állt bent, eléggé... alul öltözve. Nem tudtam mire vélni a pajzán öltözéket, a lány pedig sehogyan sem volt ismerős, így be akartam mutatkozni, de édesanyám félrevolt.

Gézu, rendeltem nekem az internetről egy olyan... hát tudod, nőt. Pénzért.

Amikor hosszasan néztem rá és próbáltam dekódolni, hogy jól értem-e, amit mond, akkor rémesen kellemetlen érzés kerített hatalmába és megmondtam neki, hogy felejtse el az egészet és soha többet ne próbálkozzon ilyesmivel.

Ha azt hiszitek ez volt a kínos történet, akkor nagyon tévedtek. Édesanyám megfogta a kezem, rám nézett és azt mondta:

Gézu, én bent maradok veled. Tudod, ha elakadnál, vagy ha izgulnál. Nem lesz semmi baj.

Ekkor kiviharzottam és azóta nem vettem fel neki a telefont. Ennek egy hete és sokszor keresett, de nem múlik a bennem duzzadó harag. Hogy tehetett velem ilyet? Nem tudom hogyan fogok tudni megbocsájtani.