Anyám egy fizetős lányt hívott nekem a születésnapomra: a szobában akart maradni, nehogy elrontsak valamit - sosem égtem még ekkorát

Soha nem gondoltam volna, hogy életem legkellemetlenebb élményét a szülő anyámnak köszönhetem majd. Emberileg nem lehetséges így leégetni, megalázni, megsemmisíteni férfiként és gyerekeként. Mindezt ráadásul a születésnapomon, negyed óra leforgása alatt. De kezdjük az elejéről.

Az egész életem önmagában ciki, most töltöttem be a harmincat és hogy is fogalmazzak... sosem volt még hölgy társaságom, úgy. Néhány randevúig eljutottam, de aztán vagy én nem tetszettem a lánynak, vagy ő tett valami kiábrándítót. A lényeg, hogy míg húszas éveimben ez a helyzet teljesen kétségbeejtett, mostanra úgy ahogy belenyugodtam. Az életem más területeire koncentráltam és ott jelentős sikereket is értem el, utána meg már annyira megszoktam a magányt, hogy nem is próbálkoztam.

Az anyósom hagyná hogy éhen haljanak az unokái - Teljesen elhanyagolja rokonait a nemtörődöm anyós, egy fillérrel sem támogatja a szerényen élő családját

Olvass tovább...

A szüleim elváltak, javarészt anyukám nevelt, apámat el-elvétve láttam, de a nemtörődömségét anyagilag bőven kompenzálta. Nem áltatom magam: ez is segített ma azzá lennem, aki vagyok jó és rossz értelemben is. Jó értelemben a legkülönfélébb programokra, tanfolyamokra, később egyetemre is volt pénzem, rossz értelemben pedig semmilyen férfias példát nem láttam magam előtt: édesanyám a válás után az önkéntes magányt választotta és ő pedig az én nevelésemre fordította minden figyelmét.

Emlékeim szerint a 18. születésnapomon került elő a barátnő kérdés, láttam, hogy édesanyám vívódva felteszi a kérdést:

Tudtam mire gondol, de igyekeztem humorral elütni a dolgot, így azt mondtam neki:

Ezen mosolygott egy nagyot és utána nem került szóba a dolog. Időről időre érdeklődött, de mivel látta, hogy egyébként jól boldogulok, így nem aggódta túl. Legalábbis egészen eddig azt hittem.

Ahogyan az elején említettem, a 30. születésnapomat ünnepeltem, édesanyám pedig meglepetés partit szervezett nekem. Eljöttek a rokonok, a barátaim, minden remekül alakult. Lement a buli én pedig már indulni készültem, mikor anyukám jelezte, hogy még lenne egy ajándéka, amit át akar adni. Kinyitotta a konyhaajtót és egy lány állt bent, eléggé... alul öltözve. Nem tudtam mire vélni a pajzán öltözéket, a lány pedig sehogyan sem volt ismerős, így be akartam mutatkozni, de édesanyám félrevolt.

Amikor hosszasan néztem rá és próbáltam dekódolni, hogy jól értem-e, amit mond, akkor rémesen kellemetlen érzés kerített hatalmába és megmondtam neki, hogy felejtse el az egészet és soha többet ne próbálkozzon ilyesmivel.

Ha azt hiszitek ez volt a kínos történet, akkor nagyon tévedtek. Édesanyám megfogta a kezem, rám nézett és azt mondta:

Ekkor kiviharzottam és azóta nem vettem fel neki a telefont. Ennek egy hete és sokszor keresett, de nem múlik a bennem duzzadó harag. Hogy tehetett velem ilyet? Nem tudom hogyan fogok tudni megbocsájtani.