Stohl András drámai vallomása a börtönbe vonulásról: "jobb bent, mint kint"

Idén lesz 14 éve annak, hogy Stohl Andrást 10 hónap börtönbüntetése ítélték, miután 2010-ben egy májusi éjszakán súlyos balesetet okozott Budapestről Fót felé autózva. A balesetben négyen sérültek meg, az egyik személy súlyosan, a színész pedig elhagyta a helyszínt, végül a rendőrök az otthonában fogták el.

Stohl vérében alkohol és kokain nyomait is felfedezték, ezért nem csak a cserbenhagyás miatt kellett felelnie, hanem a bódult állapotban történő járművezetés miatt is. Az elsőfokú ítélet ennél is szigorúbb volt, két év négy hónapot kapott, ezt azonban végül tíz hónapra enyhítették, miután nem tudták megállapítani, hogy a súlyos sérült maradandó fogyatékosságot szenvedett.

A színész ügyét hatalmas médiafigyelem kísérte, éppen ezért a börtönbe vonulásnál is több tucat újságíró várta őt a Nagy Ignác utcai büntetés-végrehajtási intézet előtt. Végül öt hónapot töltött benn, azóta Stohl visszatért a közéletbe, és ma már nem arról szólnak a hírek, amit akkor tett, ő azonban továbbra is fontosnak tartja, hogy beszéljen a történtekről, és még prevenciós előadásokat is tartott, hogy megakadályozza, hogy mások is úgy járjanak mint ő.

A Jászai Mari-díjas színész legutóbb a TV2 műsorában, a Titkok Ramónával című produkcióban idézte fel az akkor történteket:

Ezt érezte, amikor becsukódott a börtön ajtaja

„Nem voltam soha börtönben, nyilván az embernek van egy csomó rémképe, hogy mi történik ott bent vele az ismeretlenben”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy legalább 50 újságíró és fotós várta őt a bevonulásnál, egymást taposva próbálták őt szóra bírni.

„Amikor becsukódott az ajtó, akkor azt mondtam, hogy jobb bent mint kint, egyszer csak nyugalom van végre és akkor elkezdődött az ismeretlennel való ismerkedés”

– mondta. Stohl az ingerszegény környezetről is beszélt, hogy az már kiváltságnak számított, amikor dolgozhatott, máskülönben viszont sehová nem mehetett, és kétszer négy méteren kellett megoldania az életét, és naponta csupán egyetlen órára mehetett ki sétálni.

A teljes beszélgetés itt tekinthető meg: