Furcsa időzítés: miért most tálal ki minden magyar celeb az alkoholizmusáról?

Egyre több portál foglalkozik azzal, hogy míg igyekeznek mindenkit az egészséges táplálkozás és a nikotinmentes élet felé terelni, az alkoholfogyasztás, pontosabban annak problematikája még mindig nem kap elég nagy hangsúlyt a közéletben. Kezdjük például azzal, hogy semmi nem tiltja, hogy alkoholt reklámozzon a tévé, a Youtube, nyereményjátékokkal akarnak rávenni bizonyos fajták fogyasztására és a legtöbb filmben az ivás a mindennapi élet természetes velejárója.

Egyre könnyebben beszélnek az emberek az alkoholizmusról, mikor ez (főleg Magyarországon) egyre nagyobb problémát jelent.

Érdekes kettősség figyelhető meg az alkoholról való kommunikáció kapcsán: a téma hallattán sokan feszengenek, mivel ez a mai világban is egy stigma, míg ha valaki bevallja magáról, hogy ő bizony alkoholista, akkor a bejelentést jószerével nevetés fogadja, hiszen nehéz ennek a mondatnak a tényleges súlyát felmérni, vagy elbírni.

Till Attila most mozikba kerülő filmje, az És mi van Tomival? ezt is feszegeti.

Till Attila szinte az első olyan magyar sztár volt, aki felvállalta küzdelmét az itallal és elmondása szerint ma már ez egyáltalán nem befolyásolja az életét. A film kapcsán kérdeztek meg sztárokat, hogy ki, mit is gondol erről, hol a határ, mikor beszélünk problémáról. Születtek meglepően őszinte válaszok. Stohl András például elmondta, hogy ingoványos neki ez a talaj és bizony néha ő is elgondolkozik, igyekszik teljesen elhagyni az alkoholt az életéből.

Molnár Gusztáv tragédiája talán segített azon, hogy az emberek meg merjenek erről nyílni.

Molnár Gusztáv kálváriáját egy egész ország követhette nyomon: a népszerű sorozatszínészről szépen lassan szivárogtak ki az aggasztó információk, egészen addig, amíg nem lehetett tovább tagadni: alkoholproblémái vannak. Ekkor életveszélyes állapotba szállították kórházba, ez pedig idén ismét megtörtént egy sikeres rehabilitáció után.

Ő ekkor hatalmas erővel és őszinteséggel beszélt a kudarcáról és elmondta azt is, hogy néhány visszaesés ennek a betegségnek szinte elkerülhetetlen velejárója.

Úgy tűnt, nem szégyelli magát. Talán ez lehet a kulcsa annak, hogy hirtelen ilyen nyíltsággal kezdtek el ismert emberek beszélni erről: mert az alkoholizmus nem csak szégyen. Az alkoholizmus élettörténet, személyes kálvária, fájdalom és muszáj megmutatni azt, hogy egyrészt az ebből való gyógyulás mennyire küzdelmes, hogy a segítséget el lehet fogadni, nem kell mindennel egyedül megbirkózni (bár az utolsó lépést, a leszokást, mindenkinek egyedül kell megvívnia), valamint hogy a legmélyebb, legkellemetlenebb pillanatok után is lehet még emberként, sőt büszke emberként mutatkozni a nyilvánosságban, a családok és a barátok között.

Király Viktor is felvállalta, hogy a kapcsolata válságba kerülésével néha ezt az utat választotta, de az ebből való kiút történetét is elmesélte. Ő rögtön a Sztárbox utáni interjún tette meg ezt, mutatva, hogy a benne felszabaduló adrenalin hatására szinte az első gondolata az volt, hogy mennyire messzire jutott abból a sötétségből, amiben akkoriban volt, ez pedig büszkeséggel töltötte el, jogosan.

Azt pedig tudjuk, ha már egy ember kiált, ha egy ember bátor volt, akkor az hozza magával a többieket. Akik eddig hallgattak, most úgy érzik, hogy nincsenek egyedül és jogosan reménykedhetnek benne, hogy a mentális problémákkal szemben egyre nyitottabb világban nem marad rajtuk ez örök bélyegként és mind maguktól, mind a rajongóktól kapnak egy új esélyt és sok-sok támogatást azért, hogy egyszer majd gyógyultnak mondhassák magukat és ez soha többé ne befolyásolja az életüket, vagy a személyiségüket.