Egyetlen románnak áll szobra Magyarországon, az ok rendkívüli

Egy bonyolult kapcsolat a Kárpát-medencében

A román-magyar viszonyt nehéz egyetlen jelzővel leírni. A történelem, különösen Trianon öröksége, máig meghatározza a kölcsönös érzékenységeket, és ezek időről időre újra megjelennek a közéletben, a politikában vagy akár a sportban is.

Nem ritka, hogy egy-egy esemény felerősíti a meglévő feszültségeket, miközben a hétköznapi együttműködések kevés figyelmet kapnak. Éppen ezért szoktak különösen emlékezetessé válni azok a pillanatok, amikor a megszokott reflexek nem működnek.

Sajnos a lehető legtragikusabb szempontból, de Marian Cozma meggyilkolása ilyen pillanat volt. A román válogatott és az MKB Veszprém kézilabdázója 2009. február 8-án vesztette életét, a gyilkosság 2009. február 8-án hajnalban történt Veszprémben.

Marian Cozmát egy szórakozóhely előtt érte támadás, miután szóváltás alakult ki közte és egy társaság között.

A konfliktus rövid idő alatt elfajult, a kézilabdázót több szúrás érte, amelyek közül az egyik halálos volt. A támadásban két csapattársa is megsérült. Cozma életét már nem tudták megmenteni, a támadók elmenekültek, később elfogták őket.

Az eset gyorsan túlnőtt a sportrovatokon, országos és nemzetközi ügy lett belőle. Az első napokban feszültség, indulat és bizonytalanság jellemezte a közbeszédet, sokan attól tartottak, hogy a tragédia újabb társadalmi törésvonalakat nyit meg. 

Marian Cozmát Magyarországon ravatalozták fel, a gyászmenetet itthon és Romániában is sokan kísérték. Magyar és román sportolók, szurkolók, civilek egyaránt jelen voltak.

Az biztos, hogy Magyarországon nem sok román állampolgárnak van szobra, de neki később közadakozásból állítottak - halála mélyen megrázta mindkét nemzetet, az édesapa pedig saját bevallása szerint tulajdonképpen a mai napig bele van rokkanva a történtekbe.

Vujity Tvrtko megemlékezése a sportolóról és a végzetes estéről: