Igazi szörnyeteget fogtak ki a Balatonból, úgy tűnik vannak még csodák

A Balaton Közép-Európa egyik legnagyobb tava, amely nemcsak festői tájai és nyári pezsgése miatt híres, hanem gazdag és sokszínű vízi élővilágáról is. A tó egy  különleges ökológiai rendszer, amely több mint ötvenféle halfajnak ad otthont, de mellettük kagylók, rákfélék, békák, rovarlárvák és növények alkotnak komplex, egymásra épülő élőhelyet. Az átlátszóbb, sekély részeken más fajok uralkodnak, mint a mélyebb, hűvösebb térségekben és a tó aktuális állapota (például a vízszennyezettség), a víz hőmérséklete, valamint az emberi beavatkozások is mind befolyásolják a helyi élet alakulását. A nádasok és hínáros öblök különösen fontos szaporodó- és búvóhelyei az itt élő halaknak, de a vízmélység, a meder típusa és a széljárás is alakítja az élőhelyeket. A Balaton vízi világa dinamikusan változik, az invazív fajok megjelenése és a klímaváltozás következményei új kihívások elé állítják az őshonos élőlényeket.

A Balaton halfaunája lenyűgözően változatos és bár a víz mesterséges szabályozása, a horgászturizmus és a beömlő patakok vízminősége komoly hatást gyakorol a halállományra, a tó mégis számos faj számára biztosít kitűnő körülményeket.

Őshonos halai közé tartozik a keszeg, a kárász, a compó és a sügér, de a ragadozók, mint a csuka és a süllő is fontos szereplői az ökoszisztémának. A Balatonban élő halak közül többnek is nagy kereskedelmi vagy sporthorgászati jelentősége van: a ponty például a balatoni halgazdálkodás egyik legfontosabb eleme, amelyet rendszeresen telepítenek is. Az idegenhonos fajok, mint például az ezüstkárász vagy a naphal, a természetes egyensúlyt veszélyeztethetik, de jelenlétük sajnos már elkerülhetetlen része a tó életének. A vízben élő gerinctelenek, például a bolharákok és a kagylók nemcsak a halak táplálékául szolgálnak, de szerepük van a víz tisztításában is. A balatoni ökoszisztéma tehát egy érzékeny, de önfenntartó rendszer, amelynek fenntartása minden horgász és természetjáró közös érdeke.

A harcsa, mint a Balaton egyik legnagyobb és legimpozánsabb ragadozója, külön figyelmet érdemel.

Ez az akár két métert is meghaladó, 50–80 kilogrammosra is megnövő halfaj nemcsak a horgászok álma, hanem a tó ökológiai csúcsragadozója is. Elsősorban éjszaka aktív, és kedveli a mély vizű, iszapos mederrészeket, de a nyári hónapokban a sekélyebb nádasok közelében is feltűnhet. Táplálékai igen változatosak: apróbb halakat, békákat, rákokat és madárfiókákat is zsákmányol. A harcsa lassan növekszik, de hosszú életű, egyes példányai akár 30 évig is élhetnek. A Balatonban természetes úton is szaporodik, de az állományt mesterségesen is erősítik, hogy kielégítsék a horgászati igényeket. A harcsafogás sokak szerint nemcsak ügyességet, hanem komoly kitartást is igényel: az éjszakai horgászat, a speciális felszerelés és a „harcsázó” csónakos technikák mind a nagytestű hal becserkészésének részei. A harcsa nemcsak méretével, hanem viselkedésével is lenyűgöző: képes a fenéken rejtőzködni, csendben lesni áldozatát, majd villámgyorsan lecsapni: ez teszi a Balaton egyik legizgalmasabb halfajává és a horgászat egyik legékesebb ékkövévé. Az itt kifogott példányokat szívesen dokumentálják, most is ez történt: egy harcsa kifárasztása igen embertpróbáló feladat, gyakran egy felnőtt férfi is nehezen bír el vele.

A horgász által kifogott halat igazi csodaként emlegetik és valóban egy hatalmas, szép és kifejlett példányról van szó, akit egy rövid videózás után vissza is engedtek a Balatonba. A felvételt a pompás fogásról ide kattintva nézheted meg: