Külföldön is gyászolják Karsai Dánielt, óriási név búcsúzott tőle

Tegnap éjszaka hosszú szenvedések után elhunyt Karsai Dániel. Küzdelmét az utóbbi időben a média nyilvánossága előtt vívta. Ám a rengeteg interjúnak és megjelenésnek nem a magamutogatás volt a célja: testi hanyatlását és a fájdalmasan közeledő elkerülhetetlen véget azért mutatta be ilyen nyers őszinteséggel, mert ha magán nem is, másokon segíteni akart ezzel.

Magyarországon jelenleg nem engedélyezik az eutanáziát. Még akkor sem, ha egyértelmű: nincs esély a gyógyulásra. És még akkor sem, ha az is egyértelmű, hogy nem könnyen, párnák között végzi be az ember, hanem hosszú szenvedések árán jut csak át a másvilágra.

Bár lehetett számítani Karsai Dániel halálára, mégis a hír, amely ma futótűzként söpört végig a sajtón az egész országot lesújtotta. Amit elkezdett példa értékű és biztos vagyok benne, hogy halálával a törekvései nem távoztak el és szellemisége még sokáig körbe lengi majd a döntéshozók termeit, emlékeztetve őket arra, hogy vannak esetek, amikor a halál kérése, vagy annak elősegítése nem bűn.

Karsai Dánielnek komoly fájdalmai voltak, sok mindenben segítségre szorult és nem volt titok az sem, hogy szépen lassan elveszíti a teste felett az irányítást. Az aktív alkotmányjogász és aktivista szépen lassan a saját testének fogja lett, ami pedig a legrettenetesebb: hogy szellemileg teljesen ép maradt, így minden apró izmának gyógyulását felfogta. Már amennyire ezt fel lehet fogni.

Így beszélt két héttel ezelőtt a haldoklásáról:

A betegsége neve ALS és jelen esetben nem is kell találgatni, hogy mibe halt bele. A bénulás és a szervek leállása után a beteg légzőrendszere is leáll, köznyelven mondva megfullad. A saját ágyában, ennek teljes tudatában.

Mondhatnánk, hogy rettenetes belegondolni, hogy mit élt át, de bármennyire is komolyan gondoljuk, nem lenne hiteles, mert el sem tudjuk képzelni a mindennapi ügyes-bajos dolgaink mázsaként ránk nehezedő súlya mellett azt, hogy milyen az amikor tényleg baj van: azt várni, hogy egyszer csak levegőért kapkodunk, de az életet adó oxigén többé nem jut be a tüdőnkbe.

Ahogy ő maga is elmondta, ez nem egy gyors lefolyású folyamat. A haldoklás nem 5 és nem 10 percig tart, hanem napokig, hetekig.

Hírességek és politikusok sora búcsúzott tőle ma reggel szívhez szóló posztokban. Ügye számtalan hivatalban megfordult és meg merem kockáztatni, hogy még azok is segíteni akartak rajta, akik végül mégsem tették, mert nem mertek alámerülni a bürokrácia végtelen tengerébe és féltek a változástól. Ígéreteket, bátorítást, bíztatást kapott, de valós megkönnyebbülést nem.

A közösségi média most tele van fájdalommal, keserűséggel, szomorúsággal. Ügye azonban már nem csak Magyarországé: a nevét külföldön is megismerték és törekvéseire nincs is már reakció, mint a tisztelet, amit az országhatárokon kívül is kivívott. A Princeton elitegyetemének professzora is búcsúzott tőle, Kim Lane Scheppele szociológiával és nemzetközi ügyekkel foglalkozó oktatója így írt korábban Karsai Dánielről:

Karsai Dániel rendkívül bátor és elvhű, az emberi jogok elsőrendű védelmezője. Bárcsak a törvény utolérné a lelkiismeretét és állapotát.

Ma pedig így köszönt el tőle:

És ma meghalt Karsai Dániel. Emléke miatt még jobban kell törekednünk annak biztosítására, hogy mindenki rendelkezzen a szükséges önrendelkezési jogokkal.