A Netflixen elérhető magyar krimi-thriller, ami olyan, mintha a Kádár-korszakot Tarantino rendezte volna

Szóval adott egy fiatal srác, akinek van egy titka. (Persze, mikor nincs?) Ádám elsőéves egyetemi hallgató, frissen érkezett vidékről, szemében a forradalom fénye, zsebében viszont... hát nem jegyzetek, hanem egy megbízás. Mert Ádám nem egy egyszerű diák, hanem egy beszervezett állambiztonsági besúgó is.

Ha most azt gondolod: „Ez már megint valami unalmas történelmi dráma sorozat lesz, ahol mindenki gyászos hangon mondja, hogy „elvtárs””, akkor tévedsz. A Besúgó nem oktat, hanem gyomorszájon vág. Megmutatja, milyen volt, amikor a tanáraid, sőt, a barátaid is jelentettek rólad, és egy rossz mondattól lecsúszhattál az életről – vagy a földszintre, fejjel előre.

Izzadságszagú diktatúra, menő zenék, és egy tini, aki túl sokat tud

Az egész olyan, mintha valaki rájött volna, hogy a Stranger Things nyolcvanas évei túl csillogók, és inkább lefestette volna őket Trabant-fényezővel, miközben az Omega szól a háttérben. A hangulat annyira pontos, hogy szinte érezni a dohos kollégiumi levegőt és a fröccsben ázott Marx-idézeteket.

A főhősön kívül kapunk egy egész galériát: lázadó értelmiségi srácot, pörgős aktivista lányt, gyanúsan sok farmerdzsekit és persze egy állambiztonsági kapcsolattartót, aki olyan nyilvánvalóan gyanús, hogy az ember már csak udvariasságból nem kérdezi meg, melyik szervnek dolgozik.

És ha azt hiszed, itt le is zárhatnánk: nem. Mert jön a romantikus szál (persze hogy jön), az árulás (többféle), az eszmék csatája, és egyre több kérdés: mi van, ha nemcsak ő figyel meg másokat – hanem őt is figyelik?

Valóság vagy fikció? Mindegy. Mind a kettő ijesztő.

A Besúgó egyik legzseniálisabb része az, hogy nem tudod eldönteni, hol húzódik a valóság és a fikció határa. Lehet, hogy ez egy thriller. De lehet, hogy ez egyszerűen csak történelem. Magyar történelem. Egy olyan korszakról, ami még most is rémálmokat okoz néha.

Mindezt pedig olyan tempóban tálalja, hogy időnként úgy érzed: egy Netflix-gyártású paranoia-trip közepén vagy, ahol az összes karakterben van valami gyanús – még abban is, aki csak kávét főz.

A vélemények szerint…

Az IMDb-n a nézők szinte egységesen dicsérik. Aki a nyolcvanas években nőtt fel, nosztalgiázik (vagy épp remeg tőle). Aki meg nem, az csak néz, hogy tényleg volt olyan, hogy „kék útlevél csak jó magaviseletre” meg „titkos lakásban lehallgatás, de közben baráti borozás”.

Többen kiemelik, hogy a sorozat a legjobb magyar alkotás az Aranyélet óta – és még azok is elismerik, akik szerint néha kicsit túl sok a véletlen egybeesés. De hát ez Magyarország – mi máson futna a cselekmény, ha nem véletleneken?

Miért nézd meg?

Mert ez egy hazai sorozat, ami simán felveszi a versenyt a nemzetközi krimi-thrillerekkel. Zseniális a színészi játék, hibátlan a zene, és annyira életszagú, hogy szinte érezni lehet a zsíros kenyér illatát meg a Kádár-kori presszók füstös, suttogásokkal teli levegőjét

És mert lehet, hogy nem zombik vannak benne – de a rendszer, ami felfal, az legalább olyan ijesztő.

Az alábbi videóban a Netflixen elérhető magyar sorozat előzetese látható: