1500 éves papiruszon találták meg Attilát, a héber nyelvű Wikipédia is ezzel illusztrálja a hunok királyát

Szenzációs Attila-ábrázolás borzolja a kedélyeket

Rendkívüli történelmi dokumentum és egy eddig kevésbé ismert képi ábrázolás tartja lázban a kutatókat, valamint a magyar őstörténet titkai iránt rajongó nagyközönséget.

A híradások szerint egy különleges, hozzávetőlegesen 1553 éves papirusz került a figyelem középpontjába, amely egy eddig ismeretlen, szakrális nézőpontból mutatja be a hunok legendás királyát.

A leleten Attila és I. Leó római püspök (a későbbi Nagy Szent Leó pápa) sorsfordító történelmi találkozása látható, ám a kép igazi szenzációja nem maga a diplomáciai esemény, hanem az uralkodó vizuális megjelenítése.

A hun király uralkodói fője körül ugyanis egy szerteágazó, napsugaras glória figyelhető meg, ami alapjaiban kérdőjelezi meg a nyugati krónikák által ránk hagyott barbár Attila-képet.

Ez az ábrázolásmód annyira meghatározó és unikális, hogy mára a héber nyelvű Wikipédia is ezzel a konkrét képpel illusztrálja a hun vezérről szóló szócikkét, elismerve annak kultúrtörténeti jelentőségét.

A Magyarok völgye

A szakrális Attila-kép mellett egy másik, filológiailag is felbecsülhetetlen értékű dokumentum is fókuszba került, amely a magyar népnév korai előfordulására szolgáltat bizonyítékot.

A Vatikáni Könyvtár féltve őrzött kincsei között található egy 800-as évek első feléből származó, karoling-kori kézirat, amely a neves 4. századi római történetíró, Ammianus Marcellinus művének egyik legkorábbi másolata.

A tudományos világ által hitelesnek elismert kódex egyik lapján egy egészen megdöbbentő és sokatmondó latin nyelvű bejegyzés olvasható: "Ungorii vallem", azaz magyarra fordítva a Magyarok völgye.

Bár a történetíró művének összesen 16 másolata ismert világszerte, a filológus szakma ebből mindössze kettőt tart szöveghűnek és minden kétséget kizáróan hitelesnek - a vatikáni példány pedig pontosan ezek egyike.

A képet IDE kattintva tudjátok megtekinteni.

Mit jelent mindez?

Ez a két összefüggő felfedezés alapjaiban írhatja felül a hun-magyar folytonosságról és Attila történelmi megítéléséről alkotott korábbi elképzeléseinket.

A glóriával övezett uralkodó képe arra utal, hogy a hun királyt bizonyos korokban és körökben nem pusztán "Isten ostoraként" vagy kegyetlen hódítóként, hanem égi felhatalmazással bíró, szakrális méltóságként tisztelték.

Ezzel párhuzamosan az "Ungorii vallem" kifejezés felbukkanása egy kilencedik századi másolatban olyan korai írásos nyoma a magyar népnévnek, amely messze megelőzi a Kárpát-medencei honfoglalás hivatalos dátumát.

Ez a lelet azt sugallja, hogy a magyarok neve már évszázadokkal Árpádék előtt ismert és földrajzi egységhez kötött volt az európai írásbeliségben, ami újabb izgalmas kérdéseket vet fel származásunkkal és korai jelenlétünkkel kapcsolatban.

A témát tárgyaló írás ebben a csoportban tűnt fel: