Itt a sumér-magyar nyelvrokonság bizonyítéka, középkori kódexben találták meg a megfejtést

A Leuveni Kódex és a szöveg rejtélyes rétegei - igaz lehet a sumér-magyar nyelvrokonság?

A hivatalos akadémia álláspont szerint a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik - azonban hiába ez az elismert tudományos konszenzus, a mai napig sokan vitatják ezt.

Akadnak, akik inkább a türk nyelvekkel rokonítják, míg mások nyelvi szigetnek tartják - és vannak olyanok is, akik a sumér-magyar nyelvrokonságot hirdetik, amit most egy igen komoly kutatással próbáltak meg alátámasztani, aminek az Ómagyar Mária-siralom az alapja.

A Leuveni Kódex egy középkori kézirat, amelyet évszázadokig elveszettnek hittek, mígnem a 20. század elején egy belga könyvtárban elő nem került. Lapjain latin prédikációk között található az Ómagyar Mária-siralom, amely nagyjából 1300-ból származik. A szöveg egy anya gyászát örökíti meg fia halála felett - ez az értelmezés képezi a tudományos konszenzus alapját.

A nyelvészeti vizsgálat azonban egy további, mélyebb réteget is feltárhat. A szöveg bizonyos szavai és szótövei ugyanis feltűnő hasonlóságot mutatnak a sumér nyelvvel - egy olyan izolált nyelvvel, amelyet Mezopotámiában beszéltek több mint négyezer évvel a vers keletkezése előtt.

A sumér a nyelvészet egyik legnagyobb rejtélye: nincs egyetlen bizonyított rokona sem. Éppen ezért különösen figyelemreméltó, ha egy középkori magyar szövegben olyan gyökekre bukkanunk, amelyek hangzásban és jelentésben is közelítenek ehhez az ősi nyelvhez.

Szisztematikus egyezések

A Mária-siralom 37 sorában megközelítőleg 80 olyan szó vagy szótő azonosítható, amely potenciális sumér párhuzamot mutat. Az alábbiakban a legszembetűnőbb egyezéseket tekintjük át.

• Létezés és állapot: A vers első szava, a volek ("vagyok") esetében a sumér vol vagy múl gyök a létezést, a valóságot jelöli. A sírolm ("siralom") sumér párhuzama a sír - a sumér irodalomban a siratóénekek műfaji megnevezése. A búol ("bú") pedig a sumér bú szótóvel rokonítható, amely gyász, sírás, keserűség jelentéssel bír.
• Család és kötődés: A fiodum ("fiamtól") esetében a sumér dumu szó jelentése "fiú, gyermek". A hangzásbeli hasonlóság - különösen a dum szótag - feltűnő. Az urumem ("uramtól") sumér párhuzama az úr szó, amely "úr, hős, férfi" jelentésű - e kapcsolat a nyelvészeti irodalomban régóta ismert, de jelen kontextusban új súlyt kap.
• Fizikai jelenségek és érzelmek: A negyedik szakasz kulcsszava a hull („hull, esik, zuhan”), amely a sumér hull igével mutat azonos hangalakot és jelentést. Az iunhum („szív, lélek, belső”) a sumér iun szóval rokonítható. A hatodik szakasz mez szava („méz”) a sumér mez szóval azonos – ez az egyik legtisztább, legvitathatatlanabb egyezés.
• Az élet végső határa: A nyolcadik szakasz halál szava – a sumér hal ige jelentése „meghalni, elveszni, elpusztulni”. A magyar hal (ige) és a sumér hal között fennálló hangzásbeli és jelentésbeli azonosság nyelvészeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű.
• Cselekvések és igék: A 11. szakasz négy erőszakos cselekvést felsoroló sora talán a legerősebb bizonyíték. Fugva ("fogva") - sumér pag: megfog, megragad. Husztuzva ("húzva") - sumér húz: húz, vonszol. Ketve ("kötve") - sumér ket: megkötöz, összeköt. Ulud ("ölik") -* sumér ul: öl, pusztít, kivégez. Itt nem elszigetelt szavakról, hanem egy nyelvi rendszer cselekvésleíró logikájáról van szó.

Véletlen, közös ősi réteg vagy eltitkolt kapcsolat?

A fenti egyezések három lehetséges magyarázattal illethetők. Az első a véletlen hipotézise: a hangzásbeli hasonlóságok statisztikailag elvétve bármely két nyelvben előfordulhatnak.

A második a közös ősi nyelvi réteg feltételezése: esetlegesen egy olyan ősnyelv maradványairól van szó, amelyből mind a sumér, mind a magyar (akár közvetett módon) táplálkozhatott.

A harmadik (a hivatalos történetírás által leginkább elvetett) lehetőség a közvetlen történeti kapcsolat: vagyis hogy valamilyen, jelenleg ismeretlen migrációs vagy kulturális transzfer révén sumér hatás érte a magyar nyelv legkorábbi rétegeit.

A nyelvészet jelen állása szerint a sumér és a magyar között nem bizonyított a genetikai rokonság. A fenti egyezések azonban olyan szisztematikus mintázatot alkotnak, amely meghaladja a puszta véletlen lehetőségét.

Az élet, halál, család, cselekvés és érzelem alapfogalmainak ezen egybeesései önmagukban is további kutatást indokolnának.

Végső következtetésként leszögezhető: a Mária-siralom nem csupán egy középkori anya fájdalmas vallomása, hanem potenciálisan egy sokkal régebbi nyelvi emlékezet hordozója is.

Akár véletlenről, akár közös ősi rétegről, akár eddig ismeretlen történeti kapcsolatról van szó - a tény, hogy ezek a párhuzamok léteznek, önmagában is elgondolkodtató.

Ebben a videóban még több szóegyezést láthatsz, a cikk is ez alapján készült: