Attila hun király leghitelesebb arcképe került elő Pest vármegyében, te sem így képzelted őt

Hun-magyar rokonság

A történelemtudomány mai állása szerint a hunok és a magyarok között nincs közvetlen nyelvi vagy genetikai rokonság, a középkori krónikák azonban egészen másképp látták: Anonymus, Kézai Simon és a korai történetírók rendre úgy írtak a magyarságról, mint Attila király örököseiről.

Ez a hagyomány mélyen beépült a nemzeti tudatba, a hun-magyar rokonság ideája évszázadokon át formálta a magyar identitást, a finnugor elmélet megjelenéséig mindenki evidenciakét kezelte.

A tudat annyira erős, hogy lassan 200 év alatt sem sikerült kiirtani, az akadémiai kritika mellett is élő, erős kulturális motívum maradt, amelyben a magyar és a hun múlt összefonódott.

Attila alakja és hatása

Attila, a hunok legendás vezére a források szerint zömök testalkatú, széles vállú, sötét bőrű, ritka szakállú férfi volt, akinek tekintete egyszerre sugárzott büszkeséget és fenyegetést.

A rómaiak szemében „Isten ostora” volt, aki kardjával és ravasz taktikáival városokat, birodalmakat rendített meg, saját népe viszont igazságos, erőskezű uralkodóként tisztelte. Főhadiszállása bizonyítottan a Kárpát-medencében állt, így nem véletlen, hogy a magyar történeti emlékezet szinte természetes módon kapcsolta alakját a saját múltjához. 

A rekonstruált arc

Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb hun lelete a Sicambria területén, a csillaghegyi Rókahegy közelében talált Attila-portré. Ez az egyetlen ismert, régészetileg is értékelhető ábrázolás, amely az V. századból származik

A most elkészült rekonstrukci a korabeli leírásokra épül: nagy fej, mélyen ülő szemek, markáns arcvonások és szigorú, mégis élő tekintet - a bemutatott arckép viszont sokakat meglepett. A közönség jelentős része egészen másként képzelte el Attilát: inkább daliás, harcos hősként, semmint alacsony, zömök, mongoloid vonásokkal bíró férfiként, de történelmi szempontból ez tűnik a hitelesebb ábrázolásnak.

A rekonstruált arc: