Megtalálták Dobó István mai leszármazottját, nem akárkiről van szó

A 16. századi magyar történelem egyik legnagyszerűbb alakja Dobó István volt. Személyét Gárdonyi Géza regényéből (Egri csillagok) ismerhetjük, pedig a várkapitánykodás csupán az életének egy rövid szakaszát jelentette. Huszonévesen részt vett például a szomorú emlékű mohácsi csatában is.

Dobó rakoncátlan természetű ember hírében állt, amit az is mutat, hogy 1551-ben a két testvérével együtt, az egyik szomszédjuk elleni erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztésre ítélték. Ez az 1552-es egri ostrom idején is érvényben volt, mert Dobónak csak annyit sikerült elérnie, hogy az ítéletet egy évre felfüggesszék.

A törökök feltartóztatásával a várkapitány országos hős lett, a király erdélyi vajdává nevezte ki. Élete utolsó éveit mégis börtönben töltötte a pozsonyi várban, és mire 1572-ben kiszabadult, az egészsége már erősen megromlott.

A családi birtokon, Dobóruszkán temették el, ami ma Szlovákia területére esik. Néhány éve fel is tárták a feltételezett, igencsak töredékes Dobó István-csontvázat, hogy aztán szép ünnepség keretében újratemessék.

Az azonosítást nemcsak a maradványok segítették, ugyanis az elhunyt férfi dolmányának bal zsebében egy kis köves női aranygyűrű volt. Erről a kutatók úgy gondolták, hogy csakis az az eljegyzési gyűrű lehet, amit Dobó felesége helyezett a sírba.

Nagyjából másfél évtizede a Blikk nem sajnálta a fáradságot, és felkutatta Dobó István egyik leszármazottját. Az akkor 66 éves, Debrecenben élő Molnár Éva nemcsak családfával bizonyította származását, hanem azzal a rubinköves gyűrűvel is, ami Dobó nagyanyjától maradt rájuk.

„A hős várkapitány testvérének egyenes ági leszármazottja vagyok a papiros szerint. Dobó Istvánnak két fia és egy lánya volt. Ám ez az ág Dobó néven már nem ment tovább, hiszen csak a lánya alapított családot”

– mondta akkor a debreceni hölgy.

Dobó István újratemetése, megrázó élmény volt: