
Felnyitották Bem apó sírját, aztán jött a totális őrület, ma senki nem érhet hozzá a szabadságharc legendájának nyughelyéhez
Olvass tovább...


Jókai Mór annyira bizarr fogásokat falt, amiktől ma sokan elborzadnának.
A magyar történelem legdicsőbb napjaihoz a szabadságvágy nemes eszméi mellett a laktató, erőt adó fogások is szorosan kötődtek. Az írófejedelem, Jókai Mór, nem vetette meg a nehéz, karakteres ételeket, amelyek energiát adtak a tollforgatáshoz és a közéleti küzdelmekhez. A Budapest utcáin hömpölygő tömeg és a Pilvax kávéház hangulata mellett a konyhákban is forrtak az indulatok.
A korabeli gasztronómia olyan alapanyagokkal dolgozott, amelyek a mai, kalóriaszegény étrendeken szocializálódott ember számára szinte felfoghatatlanok.
A forradalom hevében senki sem diétázott, a zsírosabb falatok a túléléshez is kellettek és jóformán a nemzeti öntudatot tartották életben.
Korábban már részletesen bemutattuk azokat a különleges magyar fogásokat, amelyek a forradalmi napok alatt a szabadságharc hőseinek, többek között Petőfi Sándor asztalára kerültek.

Olvass tovább...
A március 15 évfordulóján érdemes belegondolni, mekkora bátorság kellett ezekhez az ételekhez. Míg Petőfi a túrós csuszáért volt oda, addig Jókai Mór a legnehezebb ételektől sem riadt vissza, sőt, regényeiben is dicsőítette a magyar konyha zsíros remekeit. A nagy kérdés persze az, mi volt az a konkrét hozzávaló, amitől ma sokaknak rögtön felfordul a gyomra, de az író szerint ez tette teljessé a lakomát.
Az édességek terén is a laktató megoldások híve volt a nagy író. A kapros túrós lepény elkészítésekor nem spóroltak a zsírral és a tejföllel, a kapor intenzív aromája pedig olyan karaktert adott a túrónak, amit ma sokan elutasítanak.
Ez a fogás a népi konyha egyszerűségét hozta be a polgári szalonokba, bebizonyítva, hogy a Budapest elitje is imádta a vidéki ízeket.
A házi gyúrt tészta és a gazdag töltelék találkozása a korabeli konyhaművészet igazi remekműveként vonult be a történelembe.

Olvass tovább...
Bár a modern gyomor gyakran tiltakozik a disznókörmök látványa ellen, az író számára ez jelentette az igazi gasztronómiai katarzist.
Számára egy cupákoktól duzzadó tál volt a mennyei falatok megtestesítője.
A március 15 eseményei előtti időkben a kapros-túrós lepény mellett a sűrű, tartalmas levesek vitték a prímet. A Jókai Mór emléke előtt tisztelgő bableves eredeti receptje jóval rusztikusabb formát öltött a mai éttermi fogásokhoz képestl: füstölt körmökkel, sárgarépával és zellerrel főtt kőkeményre, hogy egy kanál is megálljon benne. Sokan ma már látni sem bírják a cupákos részeket, de a forradalom hősei számára ez volt a legfőbb ínyencség.

Olvass tovább...
Forrás: Blikk magazin