Ez volt Petőfi Sándor kedvenc étele, sokan fintorognak tőle

Konyhai forradalom, amit a szabadságharc hősei, főképp Petőfi Sándor a tányérjukon is képviseltek

Az ünnepi készülődés során gyakran felmerül a kérdés: vajon mit ettek azok a bátor ifjak, akik megváltoztatták a történelmet? Az 1848-as szabadságharc fáklyavivői nem elégedtek meg a bécsi koszt finomkodásával; számukra a magyar konyha zsíros, őszinte valósága jelentette a szabadságot.

Petőfi Sándor például soha nem rejtette véka alá, hogy a nehéz, laktató fogásokat preferálja. Az 1848-as szabadságharc eseményei alatt a tábori konyhák és a polgári asztalok kínálata vaskos őszinteséggel tálalta fel a magyar vidék életerejét.

A Március 15 idusán megfogalmazott politikai követelések mellett a közös étkezések adtak erőt a folytatáshoz, ahol a követelések mellé bőségesen járt a kalória is.

Petőfi Sándor rajongott a karakteres magyar ételért, Jókai Mór sem vetette meg a zsíros falatokat

A nemzet dalnoka Kerényi Frigyeshez írt leveleiben nyíltan vallott étkezési szokásairól. Az útlevelek és naplók tanúsága szerint a magyar gasztronómia egyszerű, de laktató remekeiért rajongott. Sokan ma talán idegenkednek a zsírosabb, nehezebb ételektől, de a korabeli konyha elengedhetetlen kelléke volt a füstölt szalonna és a bőséges tejföl.

A kedvenc fogások elkészítésekor nem spóroltak az alapanyagokkal, hiszen a forradalmi hévhez energia is kellett. Jókai Mór műveiben is gyakran felbukkannak ezek a receptek, megörökítve az utókornak, miként festettek a márciusi ifjak hétköznapjai a Pilvax kávéházon túl.

A Petőfi Sándor névhez méltóan ez a szenvedély is elsöprő volt.  Nem véletlen, hogy az írófejedelem és a lánglelkű költő barátságát a közös asztali örömök is mélyítették; a nehéz ételek iránti rajongásuk egyfajta lázadás is volt a korabeli, idegen divatokat követő úri konyha ellen.

Számukra a gőzölgő tálak tartalma a szülőföld szeretetét és a népi hagyományok tiszteletét jelentette, így minden egyes falat a szabadság és az összetartozás ízeire emlékeztette őket.

Petőfi Sándor és a népi konyha: a titok, amitől ma is megjön az étvágyunk

Amikor a március 15-i eseményekre gondolunk, ritkán jut eszünkbe, hogy a reformkor ízei ma is elérhetőek bárki számára, pedig ez nagyon is igaz. A híres költő által kedvelt ételek receptjei generációról generációra öröklődtek, a szaftos húsok és a házi tésztafélék becsületét minden erejükkel védik.

A klasszikus elkészítési mód szerint a gyúrt tésztát sós vízben kifőzik, majd alaposan összekeverik a zsíros tehéntúróval és a sűrű, hűvös tejföllel. A végső, elmaradhatatlan lépés pedig a forró serpenyőben aranyszínűre sütött, ropogós szalonnapörc, amely gazdagon borítja be a halmot, füstös aromával kiegészítva az isteni magyar fogást.

A költő minden látogatása alkalmával kereste azokat a helyeket, ahol autentikus módon készítették el legkedveltebb fogásait. A forrásokban említett leírások alapján egyértelmű, hogy a lánglelkű géniusz imádta a rengeteg szalonnával és tejföllel dúsított túrós csuszát.

Az alábbi videóban pedig a tökéletes, serpenyőben készített túrós csusza  kerül bemutatásra, pirított tésztával, pirított pörccel szórva: