Teljes máshogy szólt az eredeti magyar Himnusz, minden előadásból kihagynak egy fontos részletet
Komoly változásokon ment át a magyar himnusz az elmúlt 150 évben.
A Himnusz keletkezése
A Himnusz első versszakát nagyjából mindenki kívülről tudja egy bizonyos kor felett: ünnepeken, állami rendezvényeken, sporteseményeken hangzik fel, generációk éneklik együtt Kölcsey Ferenc sorait.
A dallam komolysága és emelkedettsége ma már magától értetődőnek tűnik. A keletkezésének története azonban korántsem hétköznapi, sőt kifejezetten fordulatos - a legenda szerint a mű megszületéséhez egy bezárt ajtó, egy zongora és egy makacs szervező is kellett.
Az oroszok vérig sértették Magyarországot, így még nem bánt el senki az ország kedvencével
Olvass tovább...
Egy pályázat, egy fiatal karmester és egy bezárt szoba
1844-ben pályázatot hirdettek a Kölcsey Ferenc versének megzenésítésére. A feladat az volt, hogy a költemény méltó zenei formát kapjon és betölthesse a nemzeti ima szerepét. A mindössze 34 éves Erkel Ferenc ekkor a Nemzeti Színház karmestereként dolgozott és már akkor ismert tehetségnek számított.
A történet szerint Bartay Endre, a pályázat egyik mozgatórugója, szinte erőszakosan ragaszkodott ahhoz, hogy Erkel induljon. Elfogta az utcán, felvitte a lakására, majd bezárta egy szobába egy zongorával, majd állítólag azt mondta, hogy addig nincs vacsora, amíg nem készül el a mű.
Erkel eleinte tanácstalan volt. Hosszú percekig csak az ablakon át figyelte a várost. A fordulópontot egy harangszó hozta el. A hangzás ihlette meg a nyitó motívumot, amely azóta a magyar zenei örökség egyik legismertebb dallamfordulata lett.
Ezt gondolta Szulejmán valójában a magyarokról, ez nem volt benne az Egri csillagokban
Olvass tovább...
Nem gyászdalnak indult
Kevesen tudják, hogy az eredeti kotta szerint a Himnusz tempója jóval élénkebb volt a ma megszokottnál. A mű harangszóval indult, utalva a nándorfehérvári diadalra, és karakterében inkább felemelő, büszke, sőt lelkesítő indulóként hatott - a harangszó ma már a felvételekről is elmarad, a tempó pedig jóval lassabb lett.
A beérkezett 13 pályaművet a Vörösmarty Mihály vezette zsűri és a közönség közösen bírálta el. A döntés egyértelmű volt: Erkel zenéje kiemelkedett a mezőnyből, és rövid időn belül széles körben ismertté vált.
Ma a Himnusz lassabb, ünnepélyesebb előadásmódja vált általánossá, amely inkább a történelmi megpróbáltatásokat hangsúlyozza.
Kétségkívül érdekes felvetés, hogy vajon miként hatna ránk az eredeti, lendületesebb változat, egy dolog viszont teljesen biztos: Erkel műve több mint másfél évszázad után is a magyar nemzeti identitás egyik legmeghatározóbb zenei jelképe.
A Himnusz megzenésítésének története:
