Amerikában már megépítették Noé bárkáját, de nem úgy néz ki, mint gondolnád

Az atomháború árnyéka rátelepedett az emberek mindennapjaira, az ettől való félelem pedig sokakat cselekvésre késztetett. A világ szinte minden országában a vezetők óvóhelyeket építtettek, így Magyarországon is számos ilyen bunker található.

Ezzel párhuzamosan Nyugaton kialakult a „prepperek” kultúrája: olyan magánembereké, akik saját erőforrásaikból készülnek a világvégére.

Bunkert építenek, fegyvereket és élelmiszert halmoznak fel, hogy egy esetleges atomháború következtében minél tovább maradjanak életben. A gazdagok elit klubokat hoznak létre – ilyen például Mark Zuckerberg is – míg a szegényebbek legfeljebb a családjuk védelmében gondolkodnak.

A hidegháborús paranoiát azonban kevesen vitték olyan végletekig, mint Bruce Beach. A számítástechnikai szakember az 1970-es évek végén a kanadai Ontarióban, a Horning’s Mills nevű falucska mellett kezdett bele különös projektjébe: elhatározta, hogy megépíti Észak-Amerika egyik legnagyobb, magántulajdonban lévő nukleáris óvóhelyét. Ez lett a Bárka Kettő névre keresztelt bunker.

Beach filozófiája radikálisan eltért a klasszikus prepperek önző túlélőmítoszától. Ő nem elit klubot akart építeni gazdagoknak, hanem egy helyet, ahol szerinte elsősorban gyerekek kaphatnak esélyt az újrakezdésre. Azt vallotta:

„Nem az a cél, hogy én túléljem a világvégét. Az a cél, hogy legyen egy következő generáció.”

Amikor egy atombunkerre gondolunk, vastag betonfalakat, masszív ajtókat és mindent behálózó fémcsöveket képzelünk magunk elé. Bruce Beach viszont szokatlan megoldást választott a Bárka Kettő építése során.

A bunker építőelemeit az amerikai filmekből jól ismert, sárga iskolabuszok adták.

Az évtizedek során egyre többet és többet gyűjtött össze a leselejtezett járművekből, fokozatosan bővítve az óvóhely területét. Végül, Beach 2021-ben bekövetkezett halálakor a Bárka Kettő már 42 iskolabuszból állt, és állítólag 500 ember befogadására is alkalmas volt.

A buszokat rácsszerűen a föld alá süllyesztették, majd bebetonozták és vastag földréteggel fedték. Belül azonban nem rozsdás roncsok várnak, hanem egy mini, föld alatti város: hálótermek vaságyakkal, konyhák, raktárak, rádióközpont, gyerekszoba, kápolna, sőt még kórház és fogorvosi sarok is.

Beach évtizedeken át küzdött a helyi hatóságokkal, akik szerint a bunker nem felel meg a modern biztonsági előírásoknak. Halála után a családja és támogatói nehéz helyzetbe kerültek: a területet eladni úgy nehéz, hogy rajta egy hatalmas, hivatalosan problémás létesítmény áll, a teljes bontás pedig nagyon drága lenne. Emiatt a bunker jövője elég bizonytalan.

A Bárka Kettő története emlékeztőül szolgál az utókornak, hogy milyen messzire képes elmenni az ember, ha egyszer komolyan elhiszi, hogy közeleg a világvége.

Az alábbi videóban a néhai Bruce Beach mutatja be a Bárka Kettő titkait a nézők számára: