2200 ember fér el ebben a budai atombunkerben, több száz óvóhely lehet még az országban

Bizonyos hírek hallatán felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan építhetnénk magunknak atombunkert a kertben? Az ötlet nem csupán Fogarasi Árpád fejében fordult meg a nyolcvanas években, ahogy azt az első magyar internetes meme is megörökítette, bárki hozzáfoghat az építkezéshez, sőt vannak vállalkozók, akiket megkérhetünk a feladatra. 

Magyarországon számos atombunker van jelenleg, ezek közül a legkisebbek 1-2 személyesek, a legnagyobbakban több százan is meghúzhatják magukat vész esetén. 

A legtöbb átmeneti menedékhely a hidegháború időszaka alatt épült, ezek célja az volt, hogy lakosságvédelmi és katonai szempontból is biztosítsák az ország védelmét egy esetleges atomtámadás esetén. Pontos nyilvános számadatok nincsenek, szakértői becslések szerint több tucat nagyobb és több száz kisebb létesítmény található országszerte. Ezek közül sok a második világháború idején épült óvóhelyek modernizált változata. 

Melyik a legnagyobb atombunker?

A köznyelvben csak Rákosi-bunkerként nevezett óvóhely a híres F4 objektum. A korábban titkos atombunker Budapest belvárosa alatt van, 39 méteres mélységben. Nagyjából a Kossuth tér és a Szabadság tér között, elnyújtott H betű alakban. Közvetlenül kapcsolódik a 2-es metróhoz, így a tömegközlekedésre használt alagúton keresztül is el lehet érni. 

A 2200 ember befogadására alkalmas 3500-3800 négyzetméteres atombunker szobákkal, 50 darab WC-vel és közös helyiségekkel van felszerelve. 4000 köbméteres kapacitású levegőszűrő rendszere van, amely a radioaktív por megszűrésére is alkalmas a szovjet gyártmányú, aktív szén tartalmú, harcigáz-szűrő doboknak köszönhetően. Emellett 150 köbméteres víztartállyal is felszerelték.

A hatvanas években készült el, jelenleg is látogatható Sziklakórház Atombunker Múzeum néven, de az objektumot nem az eredeti tervek szerint fejezték be. Az eredeti elképzelések és tervek szerint az óvóhely egy szintes lett volna és egyik oldalában egy folyosó, míg a másik oldalon irodák, tartózkodók és kiszolgáló helyiségek lettek volna kialakítva. Ezzel ellentétben ’50-es évek végén, illetve a ’60-as évek elején a közelben lévő Nehézipari Minisztérium számára fejezték be, mint tömegóvóhelyet.

Dunavarsány alatt is van egy óvóhely

1968-ban kezdték el építeni a Dunavarsány határában lévő, föld alatti szovjet atombunkert, a következő évben fejezték be, de létezését sokiág szigorú titokban tartották. Kódnevet használtak az atombunker megemlítésénél, mely a „Tulipán” volt, ezt követte az „Ulhab" fedőnév. A bunker legnagyobb terme közel száz négyzetméter, innen figyelték és irányították a háborús helyzetben taktikai atomfegyverrel is felszerelt szovjet gépeket. A Varsói Szerződés felbomlása után és a Magyarországon állomásozó szovjet hadseregcsoport 1991-ben történt távozását követően pedig úgy tűnt, a feledés homályába merül. 2011-ben azonban az 51-es főút közelében megbúvó építmény ismét előtérbe került.

Mi kell egy megbízható atombunkerhez?

Egy biztonságos atombunker építése komoly tervezést és jelentős anyagi ráfordítást igényel. Figyelembe kell venni a szerkezeti stabilitást, a sugárvédelmet, a szellőzést és az önellátást.

A sugárzás elleni védelemhez vastag betonfalak szükségesek (legalább 30–90 cm vastagságú). A föld alatti bunker jobb védelmet nyújt, így legalább 3-5 méteres mélységben kell lennie. Egy masszív acélajtó és egy előtér segíthet a nyomáskiegyenlítésben.

A sugárzás elleni védelmet ólom vagy vastag betonréteg látja el egy atombunkerben, és biztos az is, hogy minél több föld borítja a bunkert, annál nagyobb a védelem. A levegő biztonságossá tételéhez speciális HEPA és szénszűrőkkel ellátott szellőzőrendszerre van szükség, de fel kell készülni a kézi működtetésre is, mert atomtámadás esetén reális esély van áramkimaradásra. 

Egy atombunkerben való túlélés időtartama nagyban függ a bunker felszereltségétől, az ott tárolt készletektől és az energiaellátástól. Általában 2-4 hétig tartózkodhatnak emberek ilyen létesítményekben, amíg a külső radioaktív sugárzás szintje biztonságos szintre nem csökken. 

Az élelmiszer- és víztartalékok, valamint a légszűrő rendszerek állapota kulcsfontosságú tényezők. Szakértők szerint modernizált bunkerekben akár több hónapig is lehetőség van a túlélésre.