
Megfejtették Tutanhamon sírjának legsötétebb titkát, teljes a káosz a tudományos világban
Olvass tovább...


100 évig titkolták, de most előkerült egy napló, a múmia mellett talált tárgyak látványa a régészeket is sokkolta.
Tutanhamon fáraó sírjának 1922-es felfedezése a régészet történetének egyik legnagyobb szenzációja volt. A világ évtizedek óta ámulattal figyeli a színarany tárgyakat és a fiúkirály legendáját, de a legtöbben nem is sejtik, milyen drámai és hátborzongató pillanatok zajlottak le a sírkamra mélyén. Most, 100 évvel később, előkerült egy titkos napló, amely mindent megváltoztat. Howard Carter, a sírt felfedező régész naplójának eddig kevéssé ismert részletei kerültek nyilvánosságra, amelyek a múmia kibontásának legintimebb pillanatait rögzítik. A leírásokból kiderül, hogy a pólyák alatt, közvetlenül a fáraó testén olyan iszonyatos dolgokat találtak, amelyek látványa még a sokat látott tudósokat is letaglózta.

Olvass tovább...
A Griffith Institute (University of Oxford) által közzétett naplóbejegyzés Tutanhamon múmiájának kibontásának hatodik napját, 1925. november 16-át örökíti meg. Ekkor már a pólyák nagy részét eltávolították és a régészek eljutottak a fáraó testéhez.
Howard Carter leírása szerint a király nyakát aranyból készült kígyók és keselyűk figurái ölelték körbe.
A feje körül még mindig ott volt a diadémja, a pólyák alatt pedig további aranypántokat és egy finoman megmunkált vászon fejdíszt találtak. A legmegdöbbentőbbek azonban a testre kötözött védelmező amulettek voltak. A fáraó testét kígyókat és keselyűket formázó, védelmező amulettek borították, amelyeket zsinórokkal rögzítettek a múmiára. Ezek a szimbólumok az ókori Egyiptomban a királyi hatalmat és az isteni védelmet jelképezték, de a sötét sírkamrában, a 3000 éves holttest mellett a látványuk egészen más, baljós értelmet nyert.

Olvass tovább...
A napló arról is tanúskodik, hogy a fáraó fejét különös gondossággal pólyálták be és párnázták ki. Amikor Carter és csapata végül feltárta az arcot, lenyűgözte őket a látvány. A régész "gyönyörűnek és jó formájúnak" írta le a fiatal uralkodó vonásait.
Azonban egy másik részletre is felfigyelt, ami talán még a kígyóknál is jobban meglepte. Carter megjegyezte, hogy Tutanhamon arcvonásai "erős szerkezeti hasonlóságot" mutatnak Ehnaton fáraóéval.
Ez a megfigyelés az elsők között támasztotta alá azt az elméletet, hogy a két uralkodó között szoros családi kapcsolat, valószínűleg apa-fia viszony állt fenn, ami akkoriban még heves tudományos viták tárgya volt.
Howard Carter naplója egyedülálló bepillantást enged a történelem egyik legizgalmasabb pillanatába. A száraz, tudományos leírások mögött egy ember drámája rajzolódik ki, aki elsőként láthatta meg a 3000 éves titkot.
A kígyók és keselyűk látványa a fáraó testén, az arcvonások döbbenetes hasonlósága egy másik uralkodóval - ezek a részletek teszik igazán élővé és hátborzongatóvá Tutanhamon történetét.
A naplóbejegyzés a munka dokumentálásával és fotózásával zárult, miközben a csapat már a következő napra készült, hogy megvizsgálja a fennmaradó díszeket és pólyákat. A rejtélyek sora azonban ezzel még korántsem ért véget és Tutanhamon sírja 100 év után is újabb és újabb titkokat fed fel a világ előtt.