Egy titokzatos, 4000 éves szobor bukkant fel Egyiptomban, ez mindent megváltoztat, amit a történelemről tudunk

A férfi és a nő szobra megegyezik az ebben a korszakban szokásosnak nevezhető ábrázolásmóddal: mindkettő egy térbeli szobor, a férfi rövid parókát és egy köpenyt visel, a testén a szobor készítője kihangsúlyozta az izomzatot – részletesen ki vannak dolgozva a vállak, a karok, a mellkas. A férfi testtartása erőteljes: bal lábával előre lép, ami az erő, az élet szimbóluma.

A mellette térdepelő nő – aki feltételezhetőleg a felesége – egy szerény, egyszerű ruhát visel széles gallérral, haja a válláig ér. Alakja sokkal kisebb, szinte eltörpül a másik szobor mellett, így valószínűleg férje volt a magasabb társadalmi státuszú ember:

ebben a korban minél kisebb a szobor alakja, annál alacsonyabb volt az ábrázolt egyén státusza.

A nő mindkét kezével a férfi lábába kapaszkodik.

Az igazi érdekesség a harmadik alak – a gyermek. A Lány a kőbe van belevésve, mint egy kétdimenziós alak: egyik kezével apja lábába kapaszkodik, mint a másik női szobor, másik kezében egy libát tart.

A családi szobrok általánosak voltak ebben az időszakban, az Óbirodalom idején fontos szakrális szerepük volt, általában a halállal voltak kapcsolatban: úgy hitték, ezek a szobrok segítenek abban, hogy az elhunyt és családja örökre együtt maradjanak, a túlvilágon is. Ezeken az ábrázolásokon a gyerek gyakran tartott a kezében valamilyen állatot, vagy ételt – ebben az esetben egy libát – hogy élelemajándékot adjon a túlvilágban lévőknek.

Ez a felfedezés azért jelentős, mert az Óbirodalom kori egyiptomi családi szobrokat szinte mindig háromdimenziósan, térben ábrázolták. Úgy tűnik, ez a szobor egy kísérlet lehetett, lehet, hogy a szobrász így próbálta meg érzékeltetni a családon belüli hierarchiát, hiszen a méretbeli különbségek nagyon hangsúlyosak a két szülő között is, de lehet szimplán csak egy praktikus döntésről van szó – így fért el a harmadik alak a kőtömbön. Ez a stílus eltér a megszokottól, és más megvilágításba helyezi az Óbirodalmi egyiptomi szobrászokat. Lehet, hogy több kreatív szabadságot élvezhettek, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk, és gyakran kísérleteztek a formával és jelentéssel – írja a The Debrief.