
Az igazi Petőfi Sándor kibírhatatlan alak volt: felettesei alig bírták elviselni, szüleivel hamar összeveszett, és az osztrák császári seregben is szolgált
Olvass tovább...


Alig tud valami az eseményről, Londonban emléktáblát állítottak neki.
A magyar történelmi emlékezetben igen kiemelt helyet foglalnak el az 1848-as szabadságharc eseményei: a Pesten március 15-én kitört forradalom hosszú háborúskodásba torkollott a Habsburg vezetéssel, majdnem másfél évig tartott, az 1849-es világosi fegyverletételig.
Meglehetősen érdekes aspektus, hogy még a második világháború utáni kommunista vezetés is megünnepelte, ideológiai szinten igyekezett magát az akkori forradalom örökösének beállítani - tegyük hozzá, nem túl nagy sikerrel.
A Habsburg vezetés persze már közel sem volt ennyire elragadtatva az eseményektől, a felkelés leverése után a fő felelősöket igyekeztek megbüntetni, gondoljunk csak az aradi kivégzésekre.
A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a magyarok közt is akadtak olyanok, akik szemben álltak a forradalommal nem is kevesen - teljesség igénye nélkül említsük meg például Esterházy Pál Antal nevét, aki a Batthyány-kormány tagjaként is határozottan monarchia-párti álláspontot képviselt mindvégig.

Olvass tovább...
A forradalmat követő megtorlásokhoz leginkább Haynau nevét szokták kapcsolni, nem is véletlenül: Julius Jacob von Haynau lett a szabadságharc leverése után Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka, az aradi kivégzéseket is ő vezényelte le.
A leírások alapján Haynau igen lelkesen vetette bele magát az ügy "rendezésébe", százával küldött forradalmárokat börtönökbe és ezrével sorozott be magyar honvédeket a Habsburgok hadseregébe.
Haynaunak ekkor már Európában komoly híre volt, az olasz szabadságharc utáni megtorlásban való szerepe miatt megkapta a "bresciai hiéna" becenevet, személye pedig egy idő után állítólag a császári-királyi udvar számára is kezdett némileg kellemetlenné válni, ezért 1850-ben visszahívták Magyarországról, ami után komoly nyugdíjat kapva gazdag földbirtokosként élt.

Olvass tovább...
Haynau hírhedtségét jól mutatja a történet, amikor az 1850-es londoni útján váratlanul szembesült múltja következményeivel.
Egy sörgyárban munkások felismerték, köztük két magyar is, akik Aradot emlegetve rátámadtak. A tömeg előbb szalmával és szeméttel dobálta, majd seprűkkel ütötte, miközben "osztrák mészáros"-nak nevezték - a korabeli Vasárnapi Ujság beszámolója szerint "Down with the Austrian butcher!" felkiáltások színesítették a verekedést.
Haynau menekülni próbált, de kint már nagyobb csapat várta, amely letépte a kabátját és az utcán rángatta. Végül egy kocsmában talált rejtekhelyet, ahonnan a rendőrség menekítette ki.
Az eset Angliában napokig téma volt, élclapok gúnyolták, ő pedig sietve elhagyta Londont, az esemény színhelyét pedig emléktábla is jelzi Londonban.
Így járt Haynau Londonban 1850-ben:
forrás: Wikipédia