Ez Magyarország leghosszabb nevű települése, beletörik a nyelved elsőre, pedig gyönyörű neve van

Ha valaki először hallja a nevét, biztosan elakad a nyelvével, és a hely szokatlan hangzása már önmagában kíváncsiságot kelt. A környékbeli falvak története és a helyi élet mind-mind olyan részleteket őriz, amelyekről a látogatók ritkán hallanak.

Az előnevet a néphagyomány szerint II. Józseftől  kapta a település, amikor egyszer ellátogatott Szamosújvárra, és a környékbeli kenyereket kóstolta meg. A legszebbnek ítélt kenyér annyira lenyűgözte a királyt, hogy a falu nevét ennek tiszteletére hosszabbították meg.

Erdély titokzatos gyöngyszem a természet ölelésében

A település az erdélyi Mezőség északi részén található, a Szamos-menti dombság nyugati oldalán. A Devecseri-patak völgyében fekvő táj festői, a Csokány-tó és a Szénafű mocsarai mellett a természet és a domborzat különleges látványt nyújt. A környék megőrizte a régmúlt hangulatát, így a turisták számára egyszerre vonzó és misztikus. A falu éghajlata mérsékelt szárazföldi, az éves csapadék 600–650 mm, és a napsütés óráinak száma 1942–1960 között alakul.

Az első fagy október elején, az utolsó április végére esik, így a falusi élet jelentős részét az évszakok ritmusa határozza meg.

Több ezer év történelme

A település területe már a paleolitikum idején lakott volt, amire a Füzesi-, Várajai- és Nyíresi-patakok völgyében talált leletek utalnak. A középkor folyamán különböző uradalmak része volt, Bánffy és Kornis családok birtokolták a területet. A történelem során a falusiak számos háborút, dúlást és politikai változást éltek át, miközben megőrizték hagyományaikat és kultúrájukat.

Hagyományok és közösségi élet a falusi mindennapokban

A falusi élet mindennapjai a közösségi események köré szerveződtek. A táncházak, báli mulatságok és fonókalákák fontos szerepet töltöttek be a szórakozásban és a hagyományőrzésben. A fiatalok a bálokon tanulták meg a társas érintkezést, a táncot és a zenét, míg a zenészeket több hétre szerződtették, és étellel, itallal látták el őket.

A keresztelő, a lakodalom és a temetés is összekapcsolódott a közösségi élet eseményeivel, a fiatalok zenével, tánccal és játékokkal ünnepeltek, a felnőttek pedig a hagyományos szerepeket tartották tiszteletben.

A falu történetében jelentős volt a mezőgazdasági munka, a kollektív gazdaság és a kalákák.

Az aratás és a fonókaláka során minden generáció hozzájárult a közösség jólétéhez, miközben a hagyományokat ápolták. A szüreti bálok, táncok és énekek az évszázadok alatt mind hozzájárultak a helyi kultúra és identitás formálásához.

A legérdekesebb azonban, hogy mindezek a történelmi és természeti részletek egy konkrét helyhez kötődnek. Amikor végigolvassuk a múlt titkait, a hagyományokat és a festői tájat, végül kiderül, melyik településről van szó. A falunak, amely a szóbeszéd szerint II. Józseftől kapta hosszú nevét, a neve valóban önmagáért beszél:

Szépkenyerűszentmárton.