Ötször temették el Semmelweis Ignácot, az ok rendkívüli

Amikor egy világhírű tudósról van szó, akinek nevét ma is tisztelettel emlegetik szerte a világon, talán azt gondolnánk, hogy halála után méltó nyugalomra talált. Semmelweis Ignác esetében azonban a valóság egészen másként alakult. A magyar orvos, akit az egész világ "az anyák megmentőjeként" ismer, több mint egy évszázadon át nem találta meg a végleges nyughelyét. De mi állhatott a háttérben?

Bécsben kezdődött minden, de nem ott ért véget

1.augusztus 13-án az alsó-ausztriai Döblingben, egy elmegyógyintézetben hunyt el a világhírű orvos. Halálának körülményei máig vitatottak, egyesek szerint az intézet ápolóitól elszenvedett bántalmazások következtében vesztette életét. A bécsi kórbonctani intézetben Rokitansky professzor irányításával felboncolták, majd három nappal később, augusztus 16-án a schmelzi temetőben helyezték örök nyugalomra. Egyszerű, pompátlan szertartás keretében, fakereszttel jelölt sírban. Senki sem gondolta volna akkor, hogy ez csak a kezdet.

Ebben a videóban még több érdekességet hallhatunk az anyák megmentőjéről:

Hazatérés - de hányszor is?

Amikor 1891-ben a bécsi hatóságok elrendelték a köztemetők kiürítését, Semmelweis maradványai is napvilágra kerültek. Markusovszky Lajos és Hirschler Ignác, akik személyesen is jelen voltak az exhumálásnál április 15-én, azonnal kezdeményezték a hazaszállítást. A koponyát és a csontokat kismérétű kettős fémkoporsóba helyezték és két nappal később, április 17-én a Kerepesi úti temetőben, a Walthier családi sírboltban temették el újra. A szertartás ezúttal is csendes maradt, csak a család és néhány orvos vett részt rajta. Semmelweis három korábban elhunyt gyermeke mellé került.

Csakhogy a történet itt sem ért véget. Három évvel később, 1894-ben a hatóságok úgy döntöttek, hogy a nagy orvos önálló díszsírhelyet érdemel.

A harmadik temetésre április 21-én került sor, amikor a 21. parcella egyik sarokhelyére költöztették át. Ezúttal már díszes márványemlék és pompás mészkő szarkofág is készült hozzá, Schickedanz Albert és Herczog Fülöp alkotásaként. Úgy tűnt, végre megtalálta a méltó nyughelyét.

A vándorlás folytatódik

1.november 23-án azonban ismét megbolygatták Semmelweis nyugalmát. A harmincéves bérleti jog lejárt és a neves halottakat átköltöztették a "művész-őr" parcellába. Ezúttal nemcsak a koporsót, hanem a teljes márványemlékkel és szarkofággal együtt helyezték át a 34/2-1-1. számú parcellába. Ez volt a negyedik temetés.

Az utolsó út - meglepő felfedezéssel

A legmegdöbbentőbb fejlemény 1963. november 6-án következett be, amikor dr. Semmelweis-Lehoczky Kálmán, a család nevében kérte az újabb exhumálást. A fémkoporsót az Embertani Intézetbe szállították, ahol Bartucz Lajos professzor végzett antropológiai azonosítást. A koporsó oldalára rögzített vörösréz névtáblácska - amely még a bécsi sírkeresztről származott - 72 éves földben fekvést igazolt.

Ám a legnagyobb meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor a csontok között két újszülött és egy fél év körüli kisgyermek csontmaradványaira bukkantak. Ezek feltehetően Semmelweis két korán elhunyt gyermekének, az egynapos Ignácnak és a négy hónapos Máriának a maradványai voltak, amelyek valahogy a Walthier sírboltból való exhumálás során kerülhettek az orvos koporsójába.

Halálának centenáriumán, 1965-ben Semmelweis Ignác végre eljutott utolsó nyughelyére. Szülőháza kertjében, a mai Semmelweis Orvostörténeti Múzeum udvarán alakították ki a sírboltot, ahol Borsos Miklós "Anyaság" című bronzszobra őrzi az emlékét. Ötödik temetése után, száz évvel a halála után talált csak békére az a férfi, aki életében ezrek és ezrek életét mentette meg a gyermekágyi láztól. A történet tanulsága talán az, hogy néha a legnagyobb hősök sem találják meg azonnal a megérdemelt nyugalmat, de az emlékezet és a tisztelet végül mindig utat tör magának.