Rendkívüli dolog derült ki az egyiptomi piramisokról, a tudósok azonnal összeültek, ez mindent megváltoztat

Páratlan felfedezés: a piramisok titkos lakói

Sokáig megkérdőjelezhetetlen tényként kezelték, hogy az ókori Egyiptom piramisai kizárólag fáraók, családtagjaik és az előkelő rétegek temetkezési helyei voltak. A piramis, mint az elit örök nyughelye, szinte beleégett a történelemről alkotott képünkbe - csakhogy az új kutatások alaposan megkavarták ezt a képet.

Hollandiából és az Egyesült Államokból érkezett régészek a Núbiában található Tombos nevű egykori egyiptomi településen olyan emberi maradványokat tártak fel, amelyek életük során kemény, fizikai munkát végző emberekhez tartoztak.

A csontokon jól látszottak a hosszan tartó, megterhelő munkából származó elváltozások - olyasmik, amit egy előkelő soha nem tapasztalt volna.

Mégis, ezek a munkáskezek tulajdonosai ugyanabban a piramisban nyugodtak, mint a kor legbefolyásosabb emberei. Erről a felfedezésről nem túlzás az állítás, hogy teljesen új megvilágításba helyezi az egyiptomi temetkezési szokásokat: felveti annak lehetőségét, hogy bizonyos korszakokban a társadalom rétegei közötti határok nem voltak olyan merevek, mint eddig hittük.

Egy különös település a Nílus mentén

Tombos a Nílus harmadik kataraktájánál, a mai északi Szudán területén feküdt. Az Újbirodalom 18. dinasztiájának idején, Kr. e. 1400 körül alapították, miután Egyiptom elfoglalta Núbia északi részét. A várakozásokkal ellentétben a hódítók és a helyiek között nem alakult ki nyílt elnyomás - a település inkább békés együttélés helyszíne volt.

Régészeti bizonyítékok és a csontmaradványok állapota egyaránt arra utalnak, hogy a lakosság jó egészségnek örvendett, az erőszak ritka volt.

Az itt élő egyiptomiak nem a birodalom leggazdagabb elitjéhez tartoztak, hanem inkább a felső-középosztály képviselői voltak: kisebb hivatalnokok, írnokok, kézművesek. Bár kiváltságosabbak voltak az átlagos munkásoknál, talán nem érezték magukat tőlük olyan távolinak.

Az ilyen közegben könnyebben kialakulhatott egyfajta társadalmi nyitottság, ahol bizonyos határok elmosódhattak - akár a halál után is.

A történelem újraértelmezése

A legnagyobb feltárt piramis a 21. dinasztia hatodik fáraójához, Siamunhoz kötődött (Kr. e. 1077-943). A sírkomplexum díszes udvarral és agyagból készült temetkezési kúpokkal volt ékesítve, amelyek feltehetően isteni áldozatokként szolgáltak

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a piramisokat nem a munkások építtették maguknak - a megrendelők magas rangú személyek, például maga Siamun és családja voltak, de úgy tűnik, hogy mellettük helyet kaptak szolgák, hivatalnokok vagy olyan személyek is, akik valamiért kiérdemelték az uralkodó és környezete megbecsülését.

Lehet, hogy a túlvilágra is magukkal vitték a hűséges kíséretüket - vagy talán egy olyan közösségben éltek, ahol a halálban is közelebb kerülhetett egymáshoz a társadalom két vége. Akárhogy is, Tombos piramisai most új fejezetet nyitnak az egyiptomi történelemben.

Ismertetővideó a Tombos piramisról:

_{forrás: ancient-origins}