Kádár korából itt maradt szörnyszülött építménybe léptek be, a vér is meghűlt az ereikben

Az urbex, vagyis urban exploration, a városi felfedezés művészete és szenvedélye, amely során elhagyott, lezárt vagy feledésbe merült épületeket, ipari létesítményeket, alagutakat és más rejtett helyeket keresnek fel a kalandvágyó felfedezők. Nem csupán az izgalomról van szó: az urbex a történelem nyomába ered, fotókkal és élményekkel dokumentálva a lassan eltűnő ipari örökséget és városi tereket. A sötét, poros csarnokok, a rozsdásodó gépek és az idő által formált falak mind történeteket mesélnek - nem csak arról, mi volt, hanem arról is, mi vész el, ha elfeledjük.

Az Inotai hőerőmű - egykor kommunista nagyberuházásként emelt létesítmény Várpalota mellett - mára a múlt és a jövő találkozásának különös színterévé vált. Az 1950-es években épült erőmű a korszak egyik legnagyobb ipari beruházásának számított Magyarországon, és akár egész Budapest közvilágítását és villamoshálózatát is elláthatta, hála három impozáns hűtőtornyának és központi helyzetének a térségi lignitbányák közelében. Ezek az ikonikus tornyok olyan technológiai újításnak számítottak, hogy a tervezők, Heller László és Forgó László elnyerték velük az 1958-as brüsszeli világkiállítás nagydíját.

A hőerőmű építését 1949-ben kezdték tervezni csehszlovák mérnökök bevonásával, és 1951 végén, a november 7-i ünnepségek alkalmával indult meg a próbaüzem - innen ered a hivatalos neve: November 7. Hőerőmű.

Teljes kiépülésekor 120 MW névleges teljesítményével működött, hét kazán és hat turbogenerátor segítségével. Az alacsony foszéntartalmú lignit biztosította az energiát, amelyet kezdetben helyben, majd később külső bányákból szállítottak hozzá. A 1970-es évektől azonban a berendezések elöregedése, a szénellátás problémái és a környezetszennyezés miatt folyamatos modernizáció és átépítés kezdődött – például új csúcserőművi turbínák beépítésével 164 MW-ra nőtt a teljesítmény. Végül az erőmű 2001 végén - de facto 2000 márciusától - leállt, majd fokozatosan leszerelték, és 2011-ben egy 105 méteres kéményét biztonsági okokból felrobbantották.

A romos ipari terület napjainkra a kulturális újraértékelés színhelyévé változott. A hatalmas turbinacsarnokok, a monumentális terek, csőhálózatok és a gigantikus hűtőtornyok látványa ideális helyszín lett filmekhez - a legismertebb talán a Szárnyas fejvadász 2049 néhány jelenete -, de több más hollywoodi produkcióban is feltűnt. 2023-tól a helyszín az INOTA Fesztiválnak ad otthont: fényinstallációk, élő zenei produkciók, mapping és vizuális művészetek keltenek új életet az egykori hőerőmű betonterébe, ahol a zenei atmoszféra és a kulturális programok nemcsak szórakoztatnak, de történelmi emlékezetet is őriznek. Az Inotai hőerőmű így nem pusztán egy elhagyott ipari épület, hanem a múlt, a jelen és a jövő izgalmas metszéspontja - az urbex szerelmeseinek igazi kincsesbánya.

Itt nézhetitek meg az inotai hőerőművet.

Forrás - wikipedia