Sokkban az ország, ő volt az utolsó ember, aki felvette a magyar Szent Koronát

Aligha fog már Magyarországon egy király uralkodni és az állam élére állni, ennek ellenére a magyarok szemében hatalmas tisztelet övezi a Szent Koronát, amelyet immár évtizedek óta a Parlamentben őriznek. Pedig hazánk legfontosabb nemzeti ereklyéje még az Egyesült Államokat is megjárta az elmúlt évszázad viharos eseményei során, hogy aztán 1978-ban térhessen csak vissza Budapestre. A viharos múlttal és eredettel rendelkező, vitatott korú koronázási ékszer nem kevés királyunk fején megfordult, de az esetek többségében mindössze ünnepélyes jelleggel. Vagy még csak azzal sem. 

Néha, csak nagyon kevésen múlott, hogy a Szent Korona eltűnjön örökre a térképről és egy kapzsi pénzember páncélszekrényében vagy egy beolvasztás áldozata legyen. Utoljára nagy veszélyben a második világháború végén volt a korona. Ugyanis a megszálló szovjet csapatok elől a magyar kormány meg kívánta menteni a koronázási ékszereket, így Ausztria felé siettek az illetékesek azokkal. Végül az osztrák határhoz közel átadták a koronát és a többi kiegészítőt az amerikai hadseregnek. Akik nem máshol, mint a legendás Fort Knoxban vigyáztak rá az USA aranytartalékával, a már említett 1978-ig. 

Azóta pedig már hazatalált a jó eséllyel ősöreg korona.

Szakértők szerint ugyanis az egyértelműen két jól elkülöníthető részből álló fejék egy görög-, és egy latin koronából áll. Könnyen lehet, hogy előbbi már jóval a Magyar Királyság létrejötte előtt készült darab volt, melyet egy letűnt nemzet királya hordhatott fején. Mint ismert, a magyar királyok nem hordták rendszeres jelleggel a Szent Koronát, csupán szakrális jellege volt. Ugyanis a magyarság által elismert királyt csakis ezzel lehetett megkoronázni. Még, ha erre az évszázadok során nem is mindig volt lehetősége egy-egy uralkodónak. Tekintve, hogy egyesek Bécsből, a magyarok teljes lenézésével próbáltak uralkodni a Magyar Királyság felett is. 

Természetesen voltak osztrák uralkodók, akik igenis tisztelettel bántak a Kárpát-medence uralkodó népével és szokásival. Elsősorban az 1848/49-es szabadságharcot követően indult meg a lassú enyhülés, és a felismerés az osztrákok számára: csak a magyarokkal együttműködve van esélyük a birodalmuk fennmaradásához. Igaz, a jelek szerint az 1867-es kiegyezés már kissé későn jött, lévén ekkortól már csak alig fél évszázadot élt meg az Osztrák-Magyar Monarchia, amely tulajdonképpen gyújtózsinórja volt az eső világháborúnak. 

A monarchia végül "belefulladt" a háborúba, pedig azt még a legendás osztrák császárral és magyar királlyal, I. Ferenc Józseffel kezdtük meg, akit 1867-ben koronáztak meg.

A híres uralkodót a halála után még unokafivére, IV. Károly követte röpke két évig, amíg a birodalom nemzetei úgy nem döntöttek, hogy a továbbiakban köztársaságokként kívánnak működni. Károly 1916-os koronázásakor természetesen a túlméretezett Szent Koronát tették a fejére a budapesti Mátyás-templomban. Vele együtt pedig királyné lett Zitából, a feleségéből. Történelmi érdekesség, hogy a koronázások során először és utoljára játszották le ekkor a magyar Himnuszt. Az osztrák császári induló helyett. 

Azonban nem a végül hamarosan trón fosztott Károly lett az utolsó, aki, ha csak jelképesen is, de megkapta a fejére a Szent Koronát.

Ez a személy nem más volt, Ottó herceg. Az öt éves ifjú, mint leendő trónörökös vidáman konstatálhatta, hogy a rá aztán már tényleg hatalmas koronát felpróbálják szakrális okokból. Apja 1922-es halála után, valamint a család svájci, majd portugáliai száműzetése után Habsburg Ottó még évtizedekig igényt tartott az osztrák trónra. A magyarokat mindig is kedvelő örökös csak 1966-ban térhetett vissza családjával Ausztriába, miután már évekkel korábban hivatalosan aláírta, hogy nem akarja visszavenni a hatalmat Bécsben. Később az Európai Parlamentben dolgozott, és mint az utolsó, aki a fején viselte a magyar Szent Koronát, 2011-ben, 98 évesen elhunyt. 

Habsburg Ottó a magyarokról: