Nem létezik Magyarország a szomszéd országok iskolai térképein, az ok igazán letaglózó

Számos fájdalmas pontja van a magyar történelemnek. Az egykori királyság hol lassabb, hol gyorsabb lépésekben haladt a pusztulás felé, gyakran nem csak a külső ingereknek, hanem a belső ellentéteknek köszönhetően. Ugyan az Árpád-ház 1301-es kihalása csak egy újabb szög volt az egységes magyar állam koporsójában, valójában ezután még bőven kijutott a jóból. Tegyük hozzá, a 14. századtól egyre több problémát okoztak a törökök, akik egyre inkább Európa meghódításáról álmodoztak. Az aktuális szultánok hol északabbra, hol nyugatabbra próbáltak húzódni, ezáltal apránként ütközőzónává tették előbb a Balkánt, majd a Kárpát-medencét is.

A mindenkori török uralkodók rendre célba kívánták venni Bécset, ám a Habsburgok fővárosa több ostrom ellenére sem esett el. Így tulajdonképpen az Oszmán Birodalomnak meg kellett elégednie a Magyar Királyság részben történő bekebelezésével. Bár iskolai tanulmányaink szerint Buda, 1540-es török általi elfoglalásával

az ország három részre szakadt, ezt más nemzetek teljesen eltérően értelmezik tőlünk.

Erre a tényre világított rá három évvel ezelőtt a 24.hu-nak egy történész, Németh György. A magyar tanrend kialakításában is résztvevő szakember különleges dolgokról mesélt a honlapnak. Németh úr ugyanis hobbiszinten is az edukáció egyik érdekes szegmensének hódol. Különleges gyűjteménye van, mégpedig történelem atlaszokból. Ráadásul ezen térképeinek egy része még csak nem is magyar, hanem környező iskolák, idegen nyelvű kiadványai.

Utóbbiakkal kapcsolatban a történész elárulta, hogy a fentebb taglalt, „Az ország három részre szakadása” témához nagyon különlegesen viszonyulnak.

Ugyanis mi, magyarok gyakorlatilag úgy tekintünk hazánkra, mint egy több, mint 1000 éve folyamatosan, kimaradások nélkül létező királyi vagy köztársasági államra. Eközben számos ország nézőpontja szerint Magyarország (vagy a királyság) nem is létezett több-kevesebb ideig. Ez az időszak pedig az említett háromfelé szakadásra esik.

Németh úr felhívta rá a figyelmet, hogy a magyarok lakta területeket a legtöbb ilyen külföldi térkép a Habsburg birodalom, a török hódoltság vagy éppen az önálló Erdélyként azonosítja. Utóbbit pedig rendre úgy emlegetik, mint a török szultán, hullámzó hűségű vazallusállamát. Persze magyarként tudjuk, hogy ez a hármas tagoltságú állapot korántsem volt ilyen egyszerű. Valamint a három fél is változó álláspontot képviselt. Miközben Erdély többnyire háborítatlanul próbált fennmaradni a török rabiga hírhedt 150 éve alatt, addig a Habsburgok által rendre felfogadott zsoldos hadak rendre lerabolták és zaklatták még a birodalmon belüli magyarságot is. Habár eredeti céljuk éppen a török területek visszaszorítása lett volna a Balkán irányába 

ezzel enyhítve a nyomást Bécsen, illetve megnyitva egy jelentős sávot Erdély áhított kincsei felé.

A legrosszabbul a sanyarú körülmények között éldegélők jártak az ország közepén. A török hódoltság idején szinte elnéptelenedett a Dunántúl Balatonig és dél-nyugatra behúzó területe, valamint az Alföld nagyja a budai, északi kiszögellésig. Ám, akik maradtak, megtartották magyarságukat, szokásaikat és még a működéshez szükséges rendszereiket is. Nem váltak olyanná, mint éppen azok a bosnyákok, akik muszlim vallásúként éppen hazánkban végvári katonáskodtak a törökök ölebeiként.

Élet a török hódoltságban: