Vérfagyasztó helyen találták meg Atlantiszt, ezért tilos belépni a területre az emberiségnek?

Vérfagyasztó helyen találták meg Atlantiszt – ezért tilos belépni a területre az emberiségnek?

Az Antarktiszról évszázadok óta keringenek rejtélyes legendák. Egyesek szerint itt rejlik Atlantisz elveszett városa, mások szerint a Föld legősibb titkai lapulnak a jégpáncél alatt. Most a tudomány is egyre több nyomot tár fel – és ezek a nyomok egyáltalán nem megnyugtatóak.

Egy ősi világ a jég alatt

Egy nemzetközi tudóscsapat 2017 óta kutatja a Kelet-Antarktikán, Wilkes-föld területén található jégréteg alatti területet. A legfrissebb vizsgálatok szerint a több mint 1,5 kilométer vastag jégpáncél alatt egy legalább 30 millió éves, ősi ökoszisztéma maradványai találhatók – egykori folyóvölgyekkel, sűrű növényzettel, és a pollenvizsgálatok alapján akár pálmafákkal is.

„Ez olyan, mintha egy időkaput nyitottunk volna” – nyilatkozta Stewart Jamieson, a Durham Egyetem geológusa.

A kutatásuk a Nature Communications tudományos folyóiratban jelent meg és azóta is a geológus világ egyik legizgalmasabb felfedezésének számít.

Több, mint 12 ezer négyzetkilométernyi rejtély

A tudósok földradarokkal és mélyfúrásos módszerekkel tárták fel a jégréteg alatti formációkat. A feltárt terület akkora, mint Maryland állam – több mint 32 000 négyzetkilométer. A térségben hatalmas fennsíkok, akár 85 kilométer hosszú domborzati egységek és köztük 40 kilométer széles, 1200 méter mély völgyek húzódnak.

A kutatás egyik legmeglepőbb eleme, hogy a föld alatti táj nem a jégtakaró által formálódott, hanem jóval annak kialakulása előtt keletkezett – amikor még folyók szabdalták a vidéket, és trópusi vagy szubtrópusi éghajlat uralkodhatott a régióban. A felfedezés azt is jelzi, hogy az Antarktisz története sokkal összetettebb, mint eddig gondoltuk, és új megvilágításba helyezi a bolygó klímaváltozásának és felszínformáló erőinek alakulását.

Az Antarktika – a bolygó múltjának őrzője

A kutatók pálmafák virágporát és mikroszkopikus élőlények maradványait is felfedezték az üledékekben, amelyek arra utalnak, hogy az Antarktika valaha élettel teli zöld oázis volt. A klímaváltozás miatt azonban a kontinens egyre gyorsabban olvad és ez a rejtett világ talán hamarosan újra felszínre kerülhet.

Jamieson szerint: „A Kelet-Antarktisz jégrétege alatti világot kevésbé ismerjük, mint a Mars felszínét.” Ez a megállapítás új értelmet ad a bolygókutatás irányvonalának: a Mars mellett saját bolygónkon is felfedezhetünk eddig ismeretlen földeket.

Miért tiltott a belépés?

Bár ez a felfedezés valódi tudományos szenzációnak számít, az érintett területre szigorúan tilos belépni. Az Antarktisz nemzetközi szerződések által védett övezet, ahol bármilyen emberi tevékenység – különösen a felfedezett ökoszisztéma bolygatása – szigorú engedélyhez kötött. A terület elszigeteltsége és törékeny állapota miatt minden változtatás súlyos következményekkel járhat, akár az egész bolygó éghajlati egyensúlyára nézve.

Egy földrész emlékezete: Atlantisz nyomai a déli sarkon?

A kutatók abban reménykednek, hogy a jégréteg alatti táj szerkezetének és múltjának vizsgálata segíthet a jövőbeni olvadási mintázatok előrejelzésében – és abban is, hogyan reagál a bolygó, ha a klímaváltozás tovább gyorsul.

Ha Atlantisz valóban létezett, talán nem mítosz volt, hanem geológiai valóság – amit most egy fagyott kontinens mélyén kezdenek el lassan feltérképezni a kutatók. És talán épp ez az oka annak, hogy az emberiség még nem léphet be oda. Mert amit ott találunk, nemcsak a múltat, de a jövőnket is újraírhatja.

Antarktika rejtélyei – mítoszok, térképek és jéghideg valóság

A déli-sarkvidék zord és elérhetetlen környezete hosszú ideig távol tartotta a tudományos és régészeti kutatásokat, így nem csoda, hogy számos elmélet látott napvilágot egy esetleges ősi, fejlett civilizáció jelenlétéről ezen a kontinensen. A legismertebb ilyen „bizonyíték” a Piri Reis-térkép, amelyen a 16. századi oszmán tengerész meglepően pontosan ábrázolta Dél-Amerika partvonalát – és feltűnik rajta egy jégmentes földrész is, ott, ahol ma az Antarktika található. Egyesek szerint ez csak úgy lehetett lehetséges, ha az információt egy sokkal korábbi, ismeretlen, talán „atlantiszi civilizáció térképeiből merítette. A tudomány azonban hűvös válasszal szolgál: a feltételezett antarktiszi rész inkább a korabeli világkép része volt, miszerint lennie kell egy déli földrésznek az egyensúly kedvéért.

Piramis vagy puszta szikla? – Amikor a természet megtréfálja a szemünket

A feltételezések nem álltak meg a térképeknél. 2016-ban egy piramis alakú hegy képei járták be a világhálót, sokan azt hitték, ősi romokról vagy földönkívüli létesítményekről van szó. A geológusok viszont gyorsan lehűtötték a lelkesedést: a szakértők szerint ez a forma természetes erózió eredménye, amit a fagyási-olvadási ciklusok alakítottak ki. Az egységes kőzettípus miatt a hegy oldala szokatlanul egyenletesnek tűnik, de semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy mesterséges lenne. A felfedezés helyett inkább azt tanítja meg nekünk, mennyire könnyen látunk bele formákat és történeteket a természet által alkotott tájba.

A további spekulációk történelmi beszámolókra és ködös anekdotákra épülnek, amelyek „ismeretlen földekről” szólnak, és amelyeket egyesek azonosítani vélnek az ősi Atlantisz mítoszával. Ezek a történetek azonban ritkán tartalmaznak konkrétumot, és gyakran lehetetlen eldönteni, hogy valóban az Antarktiszról, vagy inkább Ausztráliáról, esetleg más déli földrészekről szólnak. 

A tudomány mai állása szerint a jégtakaró legalább 15 millió éve borítja a kontinenst, míg az evolúció során az emberiség csak néhány százezer éve jelent meg a Földön – így nincs reális esély arra, hogy valaha is emberek éltek volna ott, mikor még jégmentes volt. Az elméletek tehát izgalmasak, de a bizonyítékokat továbbra is nélkülözik.

A videó feltárja a Kelet-Antarktika jégpáncélja alatt rejtőző ősi világ titkait: őserdők, folyók és pálmafák nyomait, melyek több mint 34 millió éve fagytak be az időbe. Megtudhatjuk, mit árul el ez a táj bolygónk klímatörténetéről és az antarktiszi jégtakaró kialakulásáról: