Ez történt volna, ha a magyarok nem írják alá a trianoni békeszerződést, brutális amit kimondott a szakember

Döntés a romok között: Trianon aláírásának kényszere és a felelősség kérdése

Történelemformáló döntések ritkán születnek békés körülmények között. 1920 nyarán Magyarország vezetői példátlan súlyú dilemmával szembesültek, amilyenből évszázadonként legfeljebb egyszer adódik. A trianoni békeszerződést követő hónapokban az ország romokban, a társadalom megroppanva, a gazdaság teljes bizonytalanságban vergődött. Mégis, ekkor vetődött fel komolyan a kérdés: mi történik, ha nem írjuk alá a békeszerződést

A történelmi közgondolkodás gyakran egyéni bűnösöket keres. Sokak szerint Tisza István, mások szerint Károlyi Mihály vagy épp Kun Béla a felelős a tragikus következményekért. Ablonczy Balázs történész szerint ez a hozzáállás nem segíti a megértést.

Egyetlen döntés súlya: el lehetett volna utasítani Trianont?

A múlt összetett: uralkodók, miniszterelnökök, hadvezérek, forradalmárok és külföldi diplomaták egyaránt formálták a történéseket, gyakran bizonytalan, kaotikus körülmények között, egymásnak ellentmondó célok mentén. Hibás döntések sora vezetett az ország összeomlásához. Mégis van egy pillanat, amely kiemelkedik: amikor 1920 júniusán a magyar kormánynak döntenie kellett arról, hogy aláírja-e a trianoni békeszerződést – vagy megtagadja azt, vállalva az ismeretlen, de fenyegető következményeket.

Az aláírás pillanata előtt valós politikai viták zajlottak arról, hogy mi lenne, ha az ország megtagadná a részvételt ebben a történelmi drámában. A tárgyalásokban részt vevő politikai vezetők között voltak, akik közül többen a nemet javasolták.

Ekkor még nem halt ki teljesen a remény a magyar társadalomból

Millióan hittek abban, hogy a nagyhatalmak – bár győztesként kerültek ki a háborúból – nem fognak végletesen leszámolni a vesztesekkel. A nemzet egy része abban bízott, hogy a békekötés során az igazságosság és a józan belátás felülkerekedik, és nem a megtorlás, hanem a megbékélés logikája érvényesül majd

Ablonczy Balázs történész szerint ekkor, 1920 nyarán valódi választási lehetőség állt a magyar politikai elit előtt. Nem papíron létező opció volt – hanem komoly, végiggondolt, előkészített lehetőség. Mégis, végül más irányt vettek a történések.

Miért nem mondtak nemet Trianonra?

Miért nem tagadták meg az aláírást? A válasz egyszerre hideg és kegyetlen. A történész szerint a gazdaság pillanatok alatt összeomlott volna. A kereskedelem megszűnése, a hadsereg további megszállása, a szomszédos országok újabb területfoglalása reális veszélyt jelentett. A belső rend teljesen megbomlott volna, és fennállt a lehetősége annak, hogy a hatalomból kiszorított kommunisták vagy Károlyi Mihály hívei ismét megerősödnek.

Egy ilyen válságban a társadalom egésze a puszta túlélésért küzdött volna – ételért, szénért, gyógyszerért. A kormány végül úgy döntött: vállalja a történelmi teherrel járó aláírást, mondván, hogy a kisebbik rossz még mindig elviselhetőbb, mint az ország teljes katonai megszállása és a további véráldozat.

A magyar történész, Ablonczy Balázs – a korszak egyik legelismertebb kutatója – az alábbiak szerint fejtette ki véleményét: 

„Valós döntési helyzet volt. De a következmények beláthatatlanok lettek volna. Olyan mértékű gazdasági és társadalmi összeomlás jöhetett volna, amihez képest a békeszerződés aláírása is a kevésbé fájdalmas út volt.”

Száz év távlatából: a trianoni békeszerződés hatása ma is érezhető

Ma, egy évszázaddal később is érezhető, hogy a történelem mekkora súlyt helyezett erre a döntésre. A trianoni határok és következmények a mai napig részei a magyarországi közéletnek, közgondolkodásnak, politikai vitáknak.

A menekültek kérdése, a nemzeti identitás újrarajzolása, a határon túli magyarság sorsa mind innen eredeztethető. Több mint 400 ezer ember kényszerült áttelepülni, és új életet kezdeni – sokszor egy olyan országban, amely maga is küszködött a túlélésért.

A szakértő szerint ma is tanulhatunk abból, amit akkor átéltek a magyarok. Ha van egy kiszámíthatatlan külső fenyegetés, amely felforgatja a mindennapokat, lecsupaszítja az egyéni stratégiákat, és ösztönös túlélésre kényszerít, akkor az emberi reakciók is hasonlóvá válnak. A történelem nem ismétli magát, de a logikája sokszor megdöbbentően hasonló.

Egy döntés, amely megmentette Magyarországot a teljes összeomlástól

Ablonczy Balázs egyenesen úgy véli: „Ez volt az egyetlen pont 1918 és 1920 között, ahol valódi, sorsfordító döntés születhetett volna. Mégis az aláírás mellett döntöttek – és talán jobban jártunk így.” - Az aláírás melletti döntés bár fájdalmas és történelmi súlyú volt, mégis elkerülhetővé tette a gazdasági összeomlást, a teljes katonai megszállást és a társadalmi anarchiát.

Ha a vezetők akkor a konfrontációt választják, fennállt volna a veszélye annak, hogy az ország egy újabb fegyveres konfliktusba sodródik, miközben a lakosság már így is éhezéssel, nyomorral és menekültválsággal küzdött. A történész szerint tehát ez a döntés nem a gyengeség, hanem a hosszú távú túlélés szempontjából volt kényszerű, de racionális lépés.

Egyesek ezt gyávaságnak tartják, mások bölcsességnek. Egy következtetés, amely biztosra vehető: ha akkor Magyarország nemet mond, a történelmi forgatókönyv még fájdalmasabb következményeket vonhatott volna maga után. Bár a trianoni döntés következményei máig velünk élnek, a választás, amit a vezetők végül megtettek, talán éppen azt akadályozta meg, hogy a káosz teljesen feleméssze az országot.

A cikk alapjául szolgáló interjú Ablonczy Balázs történésszel a 24.hu hírportálon jelent meg, ahol a szakember részletesen kifejti a trianoni békeszerződés aláírásának történelmi hátterét és lehetséges következményeit.

Ebben a videóban feltárul a Trianonhoz vezető több évszázados út, és bemutatásra kerül a történelmi trauma tíz legfőbb oka: