Egy ősi szobron olyat vett észre egy tudós, ami ellene megy a biológiának, igazi szenzáció született

Egy ősi szobron olyat vett észre egy tudós, ami ellene megy a biológiának, igazi építészeti szenzáció született

Az ókori görög szobrászat remekműveit évszázadok óta az emberi test idealizált ábrázolásának csúcsaként tartják számon. Ezek a kifinomultan kidolgozott aktok máig ámulatba ejtik a művészetkedvelőket és kutatókat együttesen. A legutóbbi szenzáció azonban nem egy új lelet, hanem egy régóta ismert részlet újraértelmezéséből ered: egy apróságból, amely teljes egészében kiradírozza és újrafesti az emberi biológia törvényeit.

A felfedezés nem egy régészeti feltárás alatt történő ásatáson született, hanem múzeumi látogatás során, amikor Dr. Christopher McManus, a University College London professzora alaposabban szemügyre vette az ókori görög férfiszobrokat. Amit észrevett, az eddig teljesen elkerülte a kutatók figyelmét: a testisek aszimmetriáját – méghozzá egy különös, biológiailag ellentmondásos módon.

Amikor az anatómia és a szobrászat nem ugyanazt mondja

Az emberi anatómiában megszokott, hogy az alsó pár egyik tagja (általában a bal) valamivel alacsonyabban helyezkedik el, mint a másik, és gyakran méretbeli különbség is megfigyelhető. Az orvostudomány szerint a jobb alsó többnyire nagyobb és magasabban ül, míg a bal kisebb és lejjebb.

Ezzel szemben McManus azt találta, hogy 187 vizsgált szobor – köztük eredeti görög alkotások és római másolatok – többségénél a jobb alsó valóban magasabban van, de a bal a nagyobb. Ez a mintázat újra és újra visszaköszön, és meglepő módon ellentmondásos a természetes biológiai elrendezéssel.

Két lehetséges magyarázatból ered az anomália

A kutatók két fő elméletet állítottak fel a furcsa mintázat magyarázatára.

Szimbolikus értelmezés

Az ókori görögök hite szerint a férfi és női ivarsejtek a test két oldalához kapcsolódtak: a jobb oldal a fiúgyermekekért, míg a bal oldal a leány gyermekekért volt felelős.

A társadalmi értékrend alapján a fiú utód volt előnyösebb, így a jobb "félteke" magasabb, „előkelőbb” pozíciót kapott. Ha azonban ez magasabban van, a balnak logikusan alacsonyabban kell lógnia – amit a szobrászok nagyobb mérettel jeleztek.

Érzéki realizmus

Egy másik magyarázat szerint az ókori művészek egyszerűen azt formálták meg, amit láttak: a bal alsó általában valóban lejjebb helyezkedik el, így optikailag nagyobbnak tűnhet. Ez nem tudatos biológiai tévedésből, inkább ösztönös vizuális logikából ered.

Mindkét értelmezés érdekes kérdéseket kelt, de egyik sem tekinthető végleges magyarázatnak. Ami viszont kétségtelen: a felfedezés új fényt vet az ókor művészetére, és arra is, hogyan értelmezték az építészet és a biológia összefüggéseit.

Az ókori görög kultúra által ihletett szobor alkotások esztétikai remekműként is megállják a helyüket, ugyanakkor kutatási terepként is szolgálnak, ahol a tudós szem egészen más részleteket vesz észre, mint egy átlagos látogató.

Ezek az apróságok jól mutatják, hogy a régészet és a művészettörténet együttműködése révén máig megválaszolatlan kérdésekre is új megvilágításban tekinthetünk.

Még a tökéletesség mögött is lehet rejtvény

A felfedezés hatására újraértelmezhetővé válik az, amit eddig a tökéletes test esztétikai megformálásának hittünk. Lehet, hogy nem csupán művészi szándék, hanem kulturális hiedelmek, érzéki észlelés, vagy egyszerűen a látvány torzítása is közrejátszott abban, ahogyan az ókori görög szobrászok az emberi testet ábrázolták.

Dr. McManus megfigyelése emlékeztet arra, hogy még az évezredek óta csodált mesterművek is képesek új kérdéseket felvetni – sőt, néha épp egy apró, addig figyelmen kívül hagyott részletből indul el a tudományos "szenzáció".

Az alábbi videóban az idealizált görög férfialak egyik legismertebb példáját láthatjuk: Polükleitosz Doryphoros szobrát. A szobor az ókori szimmetria és szépségeszmény megtestesítőjeként tiszteleg, valamint a tökéletesen kidolgozott anatómia, arányosság és mozgásábrázolás iskolapéldája is. A felvételen bemutatásra kerül a híres kontraposzt testtartás, valamint az is, miként próbálták a görögök a test és lélek harmóniáját művészi formába önteni.