Ebben a házban nőtt fel Kádár János, ettől kiráz a hideg is

Egy „legendás” ház romjai

A Somogy megyei Kapoly egy csendes zsákfalu, túl sok ember a nevét meghallva nem vágja rá, hogy miről nevezetes - ennek ellenére a falu kivette a maga részét a magyar történelemből, itt élt ugyanis Kádár János, legalábbis kisgyermekkorának első hat évében.

A történet azért egy picit zavaros: nem egészen abban a házban lakott, amit aztán a nyolcvanas években emlékházzá akartak alakítani. A valóságos nevelőotthona, egy fehérre meszelt, mára hétvégi házzá alakított épület, ma is áll, mellette düledezik az az épület, amit túlzó szocialista lelkesedéssel „Kádár-háznak” kiáltottak ki.

A padlófűtéses, kiállításnak szánt ház azóta sem nyitotta meg a kapuit, a romon pedig figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet a balesetveszélyre.

A kis Jancsitól a pártvezérig

A valós Kádár-házban a Bálint család nevelte fel a kis Csermanek Jánost, miután édesanyja, aki cselédlány volt egy opatijai villában, Kapolyon próbált menedéket találni gyermekének.

Tíz koronáért cserébe fogadták be, néha még egy negyed kiló babkávé is jutott a szegényes háztartásba. A gyerekből később pártfőtitkár lett, de az emlékek mélyen megmaradtak. 1961-es látogatásán Kádár visszatért Kapolyra, beszédet mondott, sőt, a gumicsizmát is felhúzta, hogy meglátogassa egykori nevelőit. Csirkepörkölt és nokedli várta, a helyiek pedig elpanaszolták neki az utca állapotát - a pártfőtitkár vette az adást, rövid időn belül újra lett aszfaltozva az utca.

Az emlékház, amit senki nem kért

A nyolcvanas évek végén Havasi Ferenc elvtárs úgy gondolta, ideje hivatalossá tenni Kádár kapolyi múltját - csakhogy elnézték a házat. Az igazit nem tudták megvenni, a tulaj egy siófoki házat kért volna cserébe, mentek hát a szomszédba, ahonnan ki kellett lakoltatni egy idős asszonyt.

A projekt igazi szocialista "sikertörténet" volt: milliók mentek el a felújításra (10.000 forint körül volt a bruttó bér a "80-as évek végén), de autentikus emlék egy sem került a falak közé. A rendszerváltás után tiltakozás indult, az MSZMP-től a pénz visszaadását követelték. Az emlékházból sosem lett semmi - ma már az egész történet inkább egy abszurd tanmese túlbuzgóságról és elhibázott örökségkezelésről.

Így néz ki manapság a ház: