Döbbenetes belső levelezés tanúskodik róla, tervszerűen tették tönkre Magyarországot a kommunizmusban

A második világháború végén Magyarország romokban hevert, gazdaságilag és társadalmilag is súlyos károkat szenvedett. A háború után az ország a szovjet érdekszférába került, és 1947-re megkezdődött a kommunista hatalomátvétel. Az ország vezetését a Magyar Kommunista Párt (MKP) vette át, amely az 1945-ös választásokon jelentős előnyt szerzett, de nem tudott többséget elérni. Ekkor kezdődött meg a politikai ellenfelek módszeres kiszorítása és a hatalom teljes megragadása.

Az MKP főtitkára, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, a szovjet vezetők támogatásával lépésről lépésre kiépítette a kommunista diktatúrát. A kulcspozíciókat kommunista politikusokkal töltötték fel, az ellenzéket megfélemlítették, bebörtönözték vagy emigrációba kényszerítették. A hatalom konszolidálásának eszközei közé tartozott az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) létrehozása, amely a társadalom minden rétegére kiterjedő megfigyelést és elnyomást alkalmazott.

A kommunista vezetés egyik elsődleges célja a parasztság tönkretétele volt. Az agrárszektor átalakítása és a mezőgazdaság kollektivizálása központi szerepet játszott a kommunista gazdaságpolitikában. A földeket államosították, és kolhozokat (termelőszövetkezeteket) hoztak létre, amelyekbe a parasztokat kényszerítették belépni. Azok, akik ellenálltak, súlyos megtorlásra számíthattak: vagyonukat elkobozták, őket magukat börtönbe zárták vagy munkatáborokba küldték.

Egy különösen szemléletes példa erre Gerő (Singer, majd Szeges) Ernő levele Rákosi Mátyáshoz, amely a parasztok elleni fellépés szükségességét hangsúlyozza. Gerő a levélben egyértelműen kifejti, hogy a parasztoknak alkalmazkodniuk kell az új rendszerhez, és a terményelrejtőket meg kell büntetni. A parasztság mint önellátó társadalmi réteg egyáltalán nem volt a hatalom érdekeinek kiszolgálója, így rendkívül fontos volt tradicionális életük lerombolása, és fogyasztóvá nevelése.

Gerő Ernő 1951-ben írt levelében így fogalmazott Rákosi Mátyásnak:

„Bizalmas! Rákosi elvtársnak!

Az ÁVH-információban (vasárnapi anyag) olvasom Molnár Józsefné kulákasszony esetét, aki óriási mennyiségű árut gyűjtött össze és dugott el a lakásán. Az esetet alkalmasnak tartom arra, hogy nagyobb zajt csináljunk belőle. Az elrejtett árumennyiség igen nagy. Az asszonynak sok a pénze, továbbá négy háza van. A férje ugyancsak árurejtegetésért két évre van elítélve stb.

Most, amikor feltehetően a parasztok rá fogják vetni magukat az iparcikkvásárlásra, szükséges néhány vaskos esetet is megfelelő megtorlással nyilvánosságra hozni. Az adott esetben pl. legalább tíz évre kellene ezt a kulákasszonyt elítélni teljes vagyonelkobzással és azzal, hogy az elkobzott árut a község rászoruló lakosai között hatósági áron osszák szét. Ez a mi oldalunkra állítaná a lakosság szegényebb részét. A legközelebbi hetekben még néhány ilyen esetet kellene kifogni és nyilvánosságra hozni. Persze, ezeket a dolgokat nem szabad túlzásba vinni, mert a főkérdés falun most mégsem ez, hanem a cséplés, a tarlóhántás és másodvetés, s főként a begyűjtés.”

Ez a levél jól tükrözi a kommunista vezetés mentalitását és stratégiáját. A cél az volt, hogy a parasztság teljesen alávetett helyzetbe kerüljön, és minden eszközzel biztosítsák a mezőgazdasági termékek beszolgáltatását, amely alapvető fontosságú volt az állami tervek megvalósításához. A társadalom nagy rétegét kitevő parasztság önellátást tervszerűen tervezték megszüntetni, akárcsak az alsóbb rétegek manipulációját.

A kollektivizálás eredményeként a mezőgazdaság teljesítménye jelentősen csökkent. A parasztok elvesztették tulajdonukat és motivációjukat, mivel a termelőszövetkezetekben végzett munka kevésbé volt eredményes és jövedelmező, mint a saját földjükön folytatott gazdálkodás. Az agrártermelés visszaesett, és az élelmiszerellátás akadozott, ami súlyos gazdasági nehézségekhez vezetett.

A kommunista vezetés azonban nem csupán gazdasági eszközökkel igyekezett megtörni a parasztságot. Az ÁVH folyamatos megfigyelés alatt tartotta a vidéki lakosságot, és minden gyanúsnak ítélt tevékenységet szigorúan büntetett. A kollektivizálás ellen tiltakozókat gyakran koholt vádak alapján börtönbe zárták, családjaikat pedig megfélemlítették.

A magyar kommunista rendszer agrárpolitikája hosszú távon is éreztette hatását. A kollektivizálás következtében a vidéki társadalom szétzilálódott, a parasztság tradicionális közösségei felbomlottak. Az agrárszektor nehézségei hozzájárultak a falvak elnéptelenedéséhez és a városokba irányuló migrációhoz.

Az 1956-os forradalom idején a vidéki lakosság is aktívan részt vett a felkelésben, ami jól mutatja, hogy a parasztság jelentős része elégedetlen volt a kommunista rezsimmel és annak agrárpolitikájával. A forradalom leverése után a kollektivizálás folytatódott, de a mezőgazdaság hatékonysága és termelékenysége továbbra is elmaradt a várttól.

A magyarországi kommunizmus kiépülése során a parasztság tönkretétele és alávetése központi cél volt a kommunista vezetés számára. A kollektivizálás folyamata és az ennek érdekében alkalmazott elnyomó intézkedések súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jártak. Gerő Ernő levele Rákosi Mátyáshoz jól illusztrálja a parasztságra nehezedő nyomást és a kommunista rendszer kegyetlenségét.

A parasztság tönkretétele és a mezőgazdaság kollektivizálása nem csupán az agrárszektor teljesítményére volt negatív hatással, hanem a vidéki társadalom szövetét is szétzilálta, ami hosszú távon is kihatott Magyarország fejlődésére. A kommunista agrárpolitika kudarcai hozzájárultak ahhoz, hogy a vidéki lakosság körében is erős ellenállás alakult ki a rendszerrel szemben, amely végül az 1956-os forradalomban is megnyilvánult.