Így halt meg Bem apó, ismeretlen feljegyzés került elő a szabadságharc legendájáról

Az 1848-as magyar forradalom

A magyar közvéleményben általános konszenzus, hogy voltaképpen két nagy szabadságharc és/vagy forradalom volt Magyarországon: az 1848-as és az 1956-os. A két felkelést általában egy kalap alá veszik, pedig jelentős különbségek voltak közte: míg 1956-ban a szovjet hadsereg egyértelműen idegen, ellenséges megszálló hadseregként tartózkodott hazánkban, addig 1848-ban az Osztrák-Magyar Monarchia törvényes rendre alapult, de a korban fellépő akkoriban modernnek számító nacionalista eszmék hatására (és sok más, itt most helyhiányában nem részletezendő ok miatt) mégis forradalom tört ki.

Az 1848-as forradalom mivel már meglehetősen régen volt, már-már mitikus magasságokba emelkedett - szinte mindenki ismeri itthon a történeteket Petőfi szavalásáról a Nemzeti Múzeum lépcsőjén (ami minden bizonnyal nem történt meg), a 12 pontos követelést (ami a magyar szuverenitás követelését egyébként nem tartalmazta) és a legendás hadvezérek közül Bem tábornokot, vagy ahogy a köznyelvbe bekerült, Bem apót.

Bem apó, vagyis Jozef Bem

Bem apó úgy lett magyar nemzeti hős, hogy lengyel származású volt. Bár eredetileg nem tudott magyarul, a forradalom és szabadságharc ideje alatt megtanult annyit, hogy katonai parancsokat tudjon kiadni és alapszinten képes volt kommunikálni a magyar katonáival, ha pedig kellett, akkor tolmácsokat is használt.

A magyar katonák igen nagy tisztelettel és szeretettel fogadták Bem Józsefet. Rendkívüli népszerűségét elsősorban annak köszönhette, hogy kiváló hadvezérként gyorsan meggyőzte a magyarokat taktikai zsenialitásáról és hadművészeti tudásáról.

Több győztes csatát is vezetett, köztük a piski csatát, amely döntő jelentőségű volt Erdély védelmében. Személyes bátorsága legendássá vált: mindig a frontvonalban harcolt, osztozott katonái sorsában, sosem különült el tőlük, ez pedig hatalmas tiszteletet váltott ki a soraikban. A bátorsága mellett emberséges parancsnokként is emlékeztek rá, megértően viszonyult a katonákhoz és mindig igyekezett a lehető legjobb körülményeket biztosítani számukra a háborús viszonyok közepette, így érthető, hogy halálhíre megrázta itthon is az embereket.

Bem József utolsó napjai

A magyar szabadságharc bukása után Bem József nem vetett véget katonai pályafutásának, sőt: a Habsburg megtorlás elől Törökországba menekült, ahol az oszmán hadsereg szolgálatába állt. Túl komoly vallási meggyőződéssel nem rendelkezett, ugyanis gond nélkül áttért az iszlám hitre, felvette a Murad pasa nevet. Katonai tehetségét és vezetői képességeit ott is elismerték: tábornoki rangot kapott és fontos feladatokat bíztak rá a birodalom vezetői.

Élete utolsó hónapjaiban legközelebbi bizalmasa egy bizonyos Józef Tabaczyński nevű katona volt, aki korábban a lengyel dzsidás ezred főhadnagya volt és szintén áttért a mohamedán hitre.

Az Oszmán Birodalom szolgálatában őrnaggyá léptették elő és a régi ismeretsége, valamint hűséges jelleme miatt a Bem József különös bizalommal fordult hozzá. Tabaczyński nemcsak mellette maradt utolsó napjaiban, de ő jegyezte fel Bem utolsó szavait is, amelyek így örökre fennmaradtak: „Lengyelország, Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…”

A titokban tartott levél

Tabaczyński nem csak Bem József utolsó szavait jegyezte fel, hanem részletes levélben számolt be halálának körülményeiről Bem nővérének, Zofia Kruszelnickának. A tábornok 1850 novemberében súlyos, gyors lefolyású maláriában (akkori nevén Febre perniciens) betegedett meg - a malária ma sem hangzik túl jól, a betegség akkoriban tizenöt nap alatt végzett vele Aleppóban.

A levélből kiderül, hogy bár saját orvosa mindent megtett a gyógyulása érdekében, Bem sokáig visszautasította a gyógyszereket, mivel úgy hitte, a természetes gyógyulás hatékonyabb. Csak az utolsó napokban kezdte el szedni a gyógyszereket, amikor már érezte rendkívüli gyengeségét - ám ekkor már késő volt.

A levélből az is kiderül, hogy Bem a halál küszöbén megbékélt korábbi ellenfeleivel, még Wysocki tábornoknak és Kossuthnak is üzent, jelezve, hogy félreértéseik felett fátylat borít, és továbbra is a lengyel szabadság ügyének szolgálatát tartja elsődlegesnek.

Ami igazán érdekes, hogy erről a levélről sokáig nem tudott a történelemtudomány: mivel a levelet sosem adták fel postán, több mint 150 évig titokban létezett, a dokumentum csak 2009-ben került elő, amikor Tabaczyński egyik leszármazottja átadta a levelet a Tarnówi Kerületi Múzeumnak, így csak azóta tudjuk, hogy teltek Bem apó utolsó napjai.

Bem József története sajátos előadásban:

forrás: 3szek.ro