Ezek voltak Petőfi utolsó szavai, két rendkívüli magyar szó

Két szó. Egy költőtől, aki egész életében a szabadságról írt, és végül a szabadságért halt meg. Egy ember, aki versben lázadt, de kard helyett tollat fogott, aztán mégis a harctérre ment. És ott, a segesvári csata poklában, elérte őt a történelem keze.

Egy ember, aki nem hátrált

Petőfi Sándor nem volt katona, mégis a csatatéren állt. 1849 júliusának végén Bem tábornok hiába próbálta megakadályozni, hogy vele tartson Segesvárra – Petőfi nem tágított. Nem azért ment, hogy harcoljon, hanem hogy ott legyen. Mert ő nem tudott kívül maradni a történelem menetén.

A szabadságharc sorsa ekkorra már megpecsételődni látszott. Az orosz túlerő megállíthatatlanul nyomult előre. Az utolsó összecsapás Segesvárnál egyenlőtlen és könyörtelen volt – és mindenki tudta, hogy itt már nincs dicsőség. Csak túlélés.

A pillanat, amikor végleg sorssá válik a sors

A legenda szerint Petőfi a csata kezdetén, látva az orosz előrenyomulást, csak ennyit mondott:

„Potomság.”

De aztán, ahogy a magyar hadtest darabokra hullott, és a kozák dzsidások megindultak a menekülők után, ő is futni kezdett. Egy ideig egy orvossal haladt, majd Gyalókay Lajos százados próbálta kocsival megmenteni. Azt mondta neki: "Gyalog nem menekülsz meg, szállj be!" De Petőfi csak ennyit válaszolt:

„Nincs idő gondolkozni. Én megyek. Isten veled.”

Ez volt az utolsó, amit biztosan tudunk róla. Ez a két szó – Isten veled – lett Petőfi Sándor végső üzenete a világnak.

A rejtély, amit azóta sem sikerült megfejteni

Fehéregyházán látták utoljára. Héjjasfalva felé tartott. És aztán – semmi. Sem sír, sem bizonyíték, sem biztos szemtanú. Azóta is csak találgatunk. Egyesek szerint meghalt, mások szerint fogságba esett. Voltak, akik évtizedekkel később azt állították: látták őt Szibériában. Akadtak kutatók, akik titokban eltemetett holttestet kerestek, mások egykori levelekben, naplókban remélték megtalálni az igazságot.

De semmi sem bizonyított. Csak az a két szó maradt, amit utoljára mondott – és ami azóta már búcsú és költői testamentum is egyaránt.

Mit üzen ez ma nekünk?

Petőfi sorsa – és utolsó szavai – máig hatással vannak ránk. Mert ebben a két szóban benne van minden, amit ez az ember képviselt: bátorság, hűség, kitartás. És az a mély, megingathatatlan hit, hogy van valami, amiért érdemes élni, küzdeni – sőt, akár meghalni is.

"Isten veled."

Talán nem is lehetett volna szebben elköszönni ettől a világtól. És talán nem is tudunk ennél többet mondani rá ma sem.

Az alábbi videóban Petőfi Sándor rejtélyes halálát nyomozzák: