Ezek voltak a Leonardo da Vinci utolsó szavai, sokkoló vallomást tett saját magáról

Leonardo da Vincit a mai napig a történelem egyik legnagyobb hatású polihisztoraként tartjuk számon. Megannyi művészeti ágban kipróbálta magát, de a mérnöki precizitás és a matematika is közel állt hozzá, és még a szavakkal is jól bánt.

Akár festészetről, szobrászatról, írásról, csillagászatról, különböző, korukat jócskán meghaladó találmányokról volt szó, Leonardo számára semmi nem jelentett akadályt, mindenbe képes volt belemélyülni és tökéletesíteni tudását.

Élete során Firenzében, Milánóban, valamint Rómában is alkotott, harmincas éveit követően a festészettől némileg eltávolodva a matematika felé fordult, de az anatómia is érdekelte, az emberi test működése egyre többet foglalkoztatta.

Furcsa mottója volt Leonardónak

Nem véletlenül fogott bele ennyi mindenbe, és nem is véletlenül voltak sikeresek a próbálkozásai. Már fiatalabb korában úgy vélte, hogy a „jól kihasznált élet boldog halált hoz”. Ez a különös mondás élete alkonyán is végigkísérte, a halállal szemben azonban Leonardo sem vehette fel a harcot.

65 éves volt, amikor agyvérzést kapott, ami miatt jobb keze lebénult. Megrendült egészsége ellenére azonban nem hagyta abba a munkát, továbbra is festett, tanított, szellemileg teljesen ép maradt, ám egészsége fokozatosan romlani kezdett.

Az utolsó mondata letaglózó volt

További agyvérzéseket kapott, ami miatt egy idő múlva már fekvőbeteg lett 1519. május 2-án pedig végzetes stroke-ot szenvedett el, halálos ágyán az alábbi mondat hangzott el tőle:

„Megsértettem Istent és az emberiséget, mert a munkám nem volt olyan minőségű, mint amilyennek lennie kellett volna.”

Mindez jól mutatja, hogy da Vinci még többet és még jobbat akart, és vélhetően ez hajtotta előre. Hű tanítványának, Francesco Melzinek köszönhetően azonban nem csak az utolsó mondat, hanem számos munkája is fennmaradt az utókor számára.

Ilyen volt Leonardo da Vinci kalandos élete:

Forrás: Múlt-kor