Ezért az 5 betűs magyar szóért végzetes büntetés járt, ma már mindenki szabadon használja

Gyakran halljuk külföldiektől, hogy a magyar nyelvben milyen kreatívan káromkodnak, és való igaz, egy szótárat is ki lehetne adni a trágár szavainkból. Manapság már senki nem kapja fel a fejét egy-egy csúnya szóra, de nem volt ez mindig így.

Hazánkban az 1500-as években nyilvánosan megalázták, megverték, elűzték, egyházi átokkal sújtották azokat, akik istenkáromlást követtek el, a visszaesők pedig már halálbüntetést kaptak, így tényleg nagyon oda kellett figyelni az embereknek arra, mit mondtak nyilvánosan.

Persze nem minden káromkodásért járt ennyire szigorú büntetés, a korabeli törvénykezések öt fő csoportra osztották a trágár kifejezéseket. A származásgyalázások (például ebadta), a gyalázkodások, becsmérlések (pl. te szerencsétlen), szitkok és átkok, amikor valami rosszat kívánnak a haragosuknak, a míveltetések, vagy az indulatszavak (a mindenségit) – ezeket mind külön súlyozással büntették.

Tényleg kiadták azt a bizonyos szótárat

Pontosabban inkább szószedetet, melyeket a külföldi krónikások jelentésüket nem tudván kigyűjtötték a lejegyzetelt magyar szövegekből, és bizony volt közöttük szép számmal trágár kifejezés – így maradhattak meg ezek a régi magyar káromkodások, melyeknek kissé modernizált formái a mai napig használatosak a köznyelvben. De a boszorkányperekből is maradtak ránk hasonló nyelvi emlékek.

Honnan jön a franc?

Egyik régi és manapság már szinte kötőszóként használt káromkodásunk a „franc”, amely egy rövidítés, lényegében a „francia betegségből”, majd a „franc kórból” vált még egyszerűbbé és eredeti jelentése a szifilisz magyarosított változata volt.

A 15. században elterjedt átkozódás általában valakinek a betegségét kívánta, ami akkoriban szintén elég súlyos cselekedetnek számított, és természetesen büntetés járt érte. Habár a későbbi évszázadokban már nem voltak olyan erősek a szankciók, még az 1830-as években is botozás volt a jutalma a káromkodóknak.

Ezt követően az etikett választékosabb formákat próbált bevezetni, így rengeteg enyhébb szinonima született, amiket szintén a mai napig alkalmazunk.

A magyar nyelv és eredete persze sokkal több és érdekesebb, mint a színes káromkodásaink:

Forrás: Nyest