Nem magyar étel a pörkölt, több ezer éves agyagtábláról került elő a recept

Ahány ház, annyi féleképpen készítik el Magyarországon a pörköltet. Vannak azonban olyan hozzávalók, amelyek nélkül nem is lehetne így nevezni ezt az (eddig) magyarnak tartott fogást. A hagyma, a paradicsom, a paprika elengedhetetlen mesterhármast képeznek, ami megadják a tökéletes alapot, ahogyan a pirospaprika, a só és a bors, valamint a fokhagyma sem hiányozhat. A hús fajtájától függően kerülhet még bele kömény, mustár, vagy akár vörösbor is, ahogy az is a képzeletünkre van bízva, hogy a zöldséget pirítását szalonnán, zsíron, vagy pedig olajon kezdjük el.

A magyarosnak gondolt étel azonban több ezer éves hagyományra nyúlik vissza.

Nagyon úgy tűnik, hogy most a kutatók megtalálták a világ legrégebbi szakácskönyvét, ebben pedig említést tesznek a konyhánk egyik legalapvetőbb fogásáról. Az agyagtábla időszámításunk előtt 1600-ból való, ebben ételek leírásai vannak és az ókori Babilonból maradtak fent. Ezeket egy kiállítás keretein belül mutatták be a közönségnek, ennek pedig a Yale Peabody múzeum ad otthont. Az idő természetesen megtépázta az értékes leleteket: több részlet hiányzik, vagy sérült, valamint nem minden szót sikerült lefordítani.

Sokban különbözik a mai receptkönyvektől az agyagtábla: nem jelöltek meg rajta mennyiséget és elkészítési időt, valamint az alap is más, mint amit mi ismerünk.

A pörkölt receptet egészen furcsa dologgal indították.

Míg nálunk a fent leírt alapra kerül rá a hús, addig itt egészen máshogy nézett ki: forró vízbe dobtak zsírt, ezután folytatták a többi hozzávalóval. Előszeretettel használták a bárányt, mint hozzávalót, illetve fűszerekben is van némi eltérés. Előszeretettel használtak borókabogyót (amit nálunk főleg vadételekbe tesznek), valamint édesgyökeret, illetve egzotikus fűszerek is kerültek a főzetbe, valamint többféle hagymát is használtak. Ami igazán szokatlan, hogy már akkor is került tejtermék az ételbe, mi ezt általában a tetejére helyezzük, tálalásnál.

Azonban a kutatás új fordulatot vett: az ókori babiloni agyagtáblán találtakat meg is főzték.

A táblákon található recepteket el is készítették.

A legtöbb kísérlet kudarcot vallott és ehetetlen, ragacsos, undorító masszát kaptak, melynek sem a színe, sem az állaga nem volt túl étvágygerjesztő. A tragikus kinézetű bárányhúsleves után egy olyan leves következett, melybe kemény süteményt morzsoltak.

Van azonban olyan étel, ami akár egy mai étterembe is megállta volna a helyét: a manapság nagyon divatos céklát használták az egyik ételbe, melyhez sört adagoltak és faggyút tettek bele, ami viszont már egyáltalán nem számít szokványos hozzávalónak. A sűrítést is másképpen oldották meg: kenyeret, vagy kovászt adagoltak az ételhez, ekkoriban még nem ismerték a rántást.

_{Forrás: Blikk magazin}