Segítség: a férjemnek van egy másik családja is, hihetetlen módon bukott le a gazember

Anna és férje teljes harmóniában élnek együtt, már három éve. Azzal is sikerült megbarátkozniuk, hogy a férj hetente pár napja a munkája miatt elutazik. Ezt Anna énidőként fogja fel, amikor foglalkozhat magával, a háztartással és a sajt munkájával. Egy ilyen alkalommal egy barátnőjével indultak kirándulni, ezzel pedig az egész élete megváltozott. Most az ő történetét olvashatjátok:

Olyan dolgot tett velem a férjem, amiről nem tudtam elképzelni, hogy a való életben megtörténhet. A házasságunk csodás volt: mindent megkaptam tőle, amire csak vágytam, de ehhez szükség volt némi áldozatra mindkettőnk részéről. Heti 2-3 napot más városban töltött, de olyan is előfordult, hogy egy egész hetet töltött távol. Nem mondom, hogy örültem neki, de megszoktam: ráadásul amikor hazaért mintha minden alkalommal újra belé szerettem volna. Most éppen egy hosszabb távolléten volt, ami rosszul érintett, így a barátnőm elhívott magával, amikor Salgótarjánban volt egy kisebb elintéznivalója. 

A kirándulás nem várt meglepetést okozott: eltévedtünk é nem találtuk meg azt az épületet, amit kerestünk.

Arra sétált egy mosolygós, szimpatikus hölgy, a kislányával, őt kérdeztük meg, hogy esetleg tudna-e segíteni. Azonnal a telefonjáért nyúlt, hogy megnyissa a térképet, ekkor láttam meg a háttérképét. Nem akartam hinni a szememnek, igazából a szám magától mozgott, nem is tudom, hogyan volt bátorságom. Megkérdeztem, hogy ki szerepel a képen. Ő is és a barátnőm is úgy néztek rám, mintha bolond lennék, de a nő végül válaszolt: ő a párom. A kislányom apja.

Mintha leforráztak volna: a képen az én férjem szerepelt.

Megszédültem, barátnőm és az idegen nő kaptak el, hogy ne essek össze. Pánikrohamom lett, kapkodtam a levegőt, majd elővettem a telefonom és én is megmutattam a háttérképemet: a férjem, én és a nemrég született kisfiunk volt rajta. A nő is rosszul lett. Amikor kicsit lehiggadtunk, akkor bemutatkoztunk egymásnak. Elmondtam, hogy én 4, ő pedig 9 éve van együtt a férjemmel. Úgy tudta, hogy azért járt el ennyit, mert aa munkája miatt utaznia kell: nekem is pont ezt a mesét adta be.

Bár tudtam a választ, de megkérdeztem, hogy jelenleg is itt van-e Salgótarjánban.

Igennel felelt. Megkérdeztem, hogy hazamehetek-e vele, igennel felelt. Amikor beléptünk a lakásba, akkor meghallottam a férjem hangját, aki elénk jött: az arckifejezésére amikor meglátott... arra nincsenek szavak. Sírtunk, dühöngtünk, mind a kettőnk haragja egyszerre csapott le, ő pedig csak a fejét rázta és azt ismételgette, hogy sajnálja, nem akarta, bocsássunk meg.

Amikor kicsit lehiggadtunk, akkor átbeszéltük a dolgokat: nem akarta ezt a kettős életet, de nem volt szíve szakítani a lánya anyjával. Minden egyes nap emésztette a lelkiismerete, rettegett a lebukástól és a másik család titkolására már az egészsége is ráment. Mindketten szakítottunk vele. Azonban kivételesen jó apa, így a gyermekeit természetesen továbbra is látogathatja. Én jóban maradtam a volt barátnőjével, aki meglepő módon támogatott abban, hogy fogadjam vissza a férjem: állítólag nagyon hiányzom neki. Én nem tudom, hogy egy ilyen csalódást fel lehet-e dolgozni ép ésszel, vagy van-e erre bármi módszer, lehetséges-e egyáltalán. Adtam neki esélyt egy közös vacsorára, ahol megbeszéljük a dolgokat. Már hónapok óta külön vagyunk, de az igazság az, hogy nem szerettem ki belőle teljesen és nagyon hiányzik nekem: de közben félek, hogy még egyszer bántani fog. A szívem és az eszem teljesen mást mond és nem tudom, melyikre hallgassak.