Kibontottam a karácsonyi ajándékomat, és rögtön tudtam, hogy el fogok válni a férjemtől

Szomorú olvasói levél érkezett szerkesztőségünk e-mail címére december 25-én este. Réka küldte nekünk Mosonmagyaróvárról, és leírta benne, hogy milyen kellemetlen meglepetés érte, mikor kibontotta a férje karácsonyi ajándékát.

Kedves szerkesztőség, kedves olvasók!

Először is mindenkinek boldog karácsonyt és előre is sikerekben gazdag új évet kívánok! Bízom benne, hogy mindenkinek meghitten, békésen telt/telik a karácsonya. A legtöbb családban ez az ünnep a szeretetről, a boldogságról, az egymással töltött időről szól, nálam azonban az idei karácsony a csalódásról, és az összetörésről szól.

A férjemmel 3 éve házasodtunk össze, 10 év párkapcsolat után. Nagyon nehezen jöttünk össze, eleinte ő nem is akart hozzám érzelmileg kötődni, nem akarta, hogy a viszonyunk komolyabbra forduljon, de aztán mégis kialakult benne ez a kötődés irántam, és onnantól kezdve nagyon boldogok voltunk. Most lesz január 7-én 3 éve, hogy összeházasodtunk, de az az igazság, hogy csak addig voltunk igazán boldogok, amíg ez nem történt meg.

Ahogy kimondtuk az igent, valahogy minden megváltozott. Egyre gyakoribbak lettek a viták, az összezördülések, sokszor teljesen lényegtelen apróságokon tudtunk egymásnak feszülni. Sajnos a férjem egy eléggé temperamentumos ember, nagyon gyorsan fel tudja magát idegesíteni mindenen. Aztán pár hónapja olyan furcsán kezdett viselkedni, mintha már egyáltalán nem érdekelném őt, nem éreztem azt, hogy vonzódna hozzám; sőt, már az se volt, hogy csak odajött hozzám megölelni, vagy adott egy puszit, mindig én álltam oda hozzá, széttártam a karomat, hogy öleljen meg, és láttam az arcán, hogy ez nehezére esik.

Azt hittem, hogy hűtlen lett hozzám, hogy egy másik nő miatt lett ilyen.

Kérdeztem tőle többször is, hogy van-e valakije, van-e egy másik nő az életében, azt mondta nem. Nem hittem el neki, mert tényleg nagyon furcsa volt a viselkedése. Mindig azzal nyugtattam magam, hogy a megcsalás nem a férjem stílusa, hogy ő sosem volt ilyen.

Aztán karácsony előtt, a pólói között találtam egy dobozt, benne egy nagyon szép ékszert, egy gyöngyös nyakláncot. Esküszöm, nagyon boldog lettem, mert régóta szerettem volna egy ilyen ékszert, amin gyöngyök vannak, és ezt a férjem is tudta. Gondoltam, akkor tényleg minden rendben, és karácsonykor meg tudjuk beszélni a problémáinkat. Vártam nagyon a szentestét, hogy megajándékozzuk egymást.

Aztán amikor kibontottam az ajándékomat, hirtelen az egész életem összeomlott.

Nem az ékszer volt benne, hanem egy parfüm. Rá se mertem nézni, azonnal tudtam, hogy a nyaklánc valahol máshol van, hogy valaki másnak adta oda. Borzasztó érzés volt, rögtön az futott át az agyamon, hogy el fogok válni tőle. Mert most már biztos, hogy megcsalt.

És az a legrosszabb az egészben, hogy akár észrevette rajtam a döbbenetet és a csalódást, akár nem, nem kérdezte meg, hogy mi a bajom, nem foglalkozik velem, sem az érzéseimmel. Most itt a 25-e, és tök egyedül vagyok itthon, mert ő elment nélkülem a szüleihez karácsonyozni. Mivel az anyósomék nem szeretnek engem, amúgy sem mentem volna, de valahogy biztosra veszem, hogy valójában nem is oda ment - tekintve, hogy amikor ezt írom, már este negyed 9 van.

Szóval ez az én idei karácsonyom. Nem tudom, hogy ez meg fog-e jelenni vagy sem, mindenesetre muszáj volt ezt most kiírnom magamból. Egyébként ötletem sincs, hogy ki lehet a férjem szeretője. Nem is tudom, egyáltalán tudni akarom-e. Lehet, jobb úgy, ha nem is tudom. A férjemnek még nem adtam elő, hogy tudok az ékszerről és arról, hogy megcsal engem, még ahhoz külön erőt kell gyűjtenem, hogy elé álljak ezzel.