A barátnőm minden héten elment fodrászhoz, egyik nap követtem: nem a frizuráját állították be

Jónás és párja alig fél éve költöztek haza, ám a mámoros rózsaszínű ködön nemrégiben foltot ütött a gyanú ereje. Jónás felesége hetente egyszer eljárt és nem is akárhova, a férfi ennek akart utánajárni. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Azt hiszem ott rontottam el, hogy túlságosan is szerettem a barátnőmet. Igazából nem is múlt idő, csak olyan zavaros most minden közöttünk. Az történt, hogy fél éve együtt élünk és azt hiszem elég sok mindent elrontottam. 23 éves vagyok és a csapból is az folyik, hogy a nők mennyire kihasználják a férfiakat, vigyázni kell, nem szabad túl sokat megengedni nekik. Amikor megismertem Sárát, akkor ő nem tűnt ilyen lánynak, de én óvatos akartam lenni: nem vagyok egy rossz családból származó fiú, van saját lakásom, autóm és megengedhetem magamnak, hogy szórakozzak. Éppen emiatt nem akartam azt, hogy egy lány csak emiatt legyen velem, így apró teszteknek vetettem alá őt.

Minden próbát kiállt, soha nem adta nyomát, hogy bármilyen szinten is anyagilag ki akarna használni, vagy függene tőlem, így a kapcsolatunkat egy következő szintre akartam emelni. Tesztek alatt egyébként azt kell érteni például, hogy néha eljátszottam, hogy otthon hagytam a tárcám, vagy kinéztem egy ruhát és megkérdeztem meglepne-e vele. Miután megnyugodtam, hogy őszintén engem akar, felajánlottam neki az összeköltözést, amit boldogan elfogadott. Onnantól viszont már más félelmem volt: mi van ha a fejemre nő, lusta nő lesz, nem akar majd semmibe segíteni. Így akkor más jellegű feladatokat találtam ki: kértem, hogy végezzen több házimunkát, mutassa meg, hogy főz... tudom ez így hülyén hangzik, de ot és akkor nem tűnt nagyon követelőzőnek, egyszerűen szerettem volna felmérni, hogy milyen nővel élek együtt.

A gondok néhány hete kezdődtek, amikor az lett az új hobbija, hogy fodrászhoz jár.

Kinézett valami influenszeren egy frizurát, amibe teljesen belepistult és közölte, hogy ő hetente elmegy fodrászhoz. A saját keresetéből fizette, nem zavart, de amikor már hetek óta tartott ez a mánia, ráadásul a haja szinte mindig ugyanolyan volt, akkor gyanakodni kezdtem.

A telefonjában megnéztem, hogy mikor lesz a fodrásznál a következő időpontja.

Amikor eljött az a bizonyos nap, akkor követni kezdtem. Tudtam hová jár, így jóval lemaradva, de mentem utána.

Nem viselkedett amúgy gyanúsan, de soha nem hajszolta ezeket a szépészeti dolgokat, így a heti egy fodrász nagy személyiségváltozásnak tűnt. Amikor beléptem a szalonba, akkor nem láttam semmit és senkit. Hangokat sem hallottam. Nem tudtam, hogy honnantól birtokháborítás az én belépésem, így óvatosan haladtam, amíg el nem értem a vendégteret a hátsó helyiségtől elválasztó függönyig. Ott már felismertem a barátnőm hangját, aki kuncogott és valami sugdolózás is volt. Elhúztam a függönyt és amit mögötte láttam, az egy életre a retinámba égett.

A lebukásra sem ő, sem a fodrásza nem számított.

Amikor felém néztek, akkor mind a ketten megijedtek, ám a barátnőm egy gúnyos mosoly kíséretében abbahagyta a közös tevékenységet és gúnyosan rám nézett: na Jónáska, a szeretőmnek is fizessek valamit? Esetleg takarítsam ki a szalonját? Mi tetszene Jónáska, mitől lennék jó barátnő?

Nem értettem miről beszél, mérhetetlenül fel voltam háborodva.

Azt éreztem, hogy az egész kapcsolatunk egy hazugság, de meg akartam beszélni a dolgot, kértem, hogy öltözzön fel és menjünk haza. Ekkor a fodrász ragadta magához a szót: nem megy veled sehova, te katonatiszt. M8it képzelsz, meddig bánhatsz így egy nővel? Takarodj ki a szalonomból. Én nem akartam menni, de elindult felém és akkor távoztam. Írogattam még a barátnőmnek, hogy beszéljük meg, de nem reagált. Még aznap becsengetett az apja, hogy összeszedje a cuccait, én nem értettem mi ez az egész. Nem szólt hozzám, csendben pakolt, én meg próbáltam belőle kiszedni, hogy mi ez az egész. Annyit mondott, hogy nem lehet így viselkedni egy nővel.

Kérdezem én: akkor most nem nekem volt igazam? Nem az van, hogy ő csak úgy élt volna kényelmesen és ennyi? Nekem a viselkedése abszolút azt sugallja, hogy igenis mérni, meg tesztelni kell, csak én még nem csináltam elég profin. Nem tudom mit ad neki az a fodrászfiú, amit én nem és hiába szeretem, de ha csak azt nézi mit kaphat ő, akkor nekünk amúgy sem lett volna közös jövőnk.