Egy ismeretlen nő kopogtatott a tantermem ajtaján, óriási leckét tanított nekem az élet, mindent elvesztettem

Teodóra az egyetem elvégzése után egy külföldi iskolában vállalt munkát. A remek tantestület és a ranglétrán való lépkedés mellett a szerelem is rátalált. Élete tökéletesnek tűnt, ameddig egy nő be nem kopogtatott hozzá az egyik óra után. Most az ő történetét olvashatjátok:

Világ életemben ambíciózus nő voltam. Miért lettem akkor tanár? Hangozhat el a kérdés. Nagyon egyszerű: nem a pénz motivált, hanem a jövő generációjának formálása. De... sajnos abban is biztos voltam, hogy a tudásomat nem itthon fogom kamatoztatni, így egy cserediák program keretein belül Finnországban mentem és olyan jó benyomást tettem, hogy végül ott álltam munkába. Az életem remekül haladt, a kollégáimmal jóban voltam és amikor nem számítottam rá, akkor a szerelem is belém botlott: egy másik osztály szülői értekezlete után futottam bele egy sármos, egyedülálló apukába.

Randira hívott és végül kapcsolatba kezdtünk, nem volt probléma, hiszen én nem tanítottam az ő gyermekeit. A felesége régóta nem volt képbe, békés válás volt.

A tanári munka nagyon sokrétű, főleg külföldön: rengeteg szervezési feladat is ránk hárul, amit én mindig örömmel vállaltam el, a kollégáim nagyon hálásak voltak, hogy leveszem a vállukról ezt a terhet. Most például egy környezetvédő bálon dolgoztam gőzerővel, ezért is voltam még bent az iskolába. Az ajtómon halk kopogás hallatszott. Reflexből igent mondtam, egy tanterem olyan, mint egy átjáróház. Nem ismertem a nőt, aki az ajtóban állt, de behívtam és hellyel kínáltam. Láthatóan feszengett, tördelte a kezét, de végül leült.

Ön Teodóra tanárnő, ugye?

Igennel feleltem és érdeklődve vártam, mit szeretne. Arra gondoltam, hogy valamelyik gyerek hozzátartozója, akire nem emlékszem.

Rám nézett és nagy levegőt vett, majd bemutatkozott. Elmondta, hogy ugyanabba az osztályba jár a gyereke, mint a páromé. És mást is elmondott. A párom ő egy ideje közel kerültek egymáshoz, de nem történt semmi. Szeretnék, de a párom nem mer lépni, fél, hogy alátennék a gyerekének az iskolába. Kikerekedtek a szemeim és nem értettem, hogy mégis miről beszél. De ez még semmi volt: elmondta, hogy az egész tanári kar tart tőlem, mert jóban vagyok az igazgatónővel és nem mernek velem ellenkezni, de a kontrollmániám teljesen kikészíti őket. Minden feladatot magamra vállalok és az ő elképzeléseik soha nem érvényesülhetnek. 

Sokáig tépelődött, hogy elém álljon-e, de fáj neki nézni, ahogy a szerelme egy kihűlt kapcsolatban szenved.

Kedves nőnek tűnsz. Biztosan nem direkt csinálod ezeket, de tudnod kell róla, hogy mások ilyennek látnak téged. Fejezte be a mondandóját. Lehet, hogy ezután nem akar majd velem lenni, de szörnyű belegondolni, hogy elhanyagolásban és félelemben él. Ha van szívem, a szakítás mellett döntök, mondta.

Nagyon ritkán sírok. Nincs rá időm, meg általában mindig előre megyek, a célokat, tereket nézem és el is érem őket. De ezt a terhet nem bírtam el: egy idegen nő mindent összetört, amit az életemről és magamról gondoltam. Természetesen tudtam, hogy nem maradhatok a párommal: még aznap este beszéltem vele. Sajnos kiderült, hogy az idegen nőnek igaza volt: bár sajnálkozott, de láttam rajta a megkönnyebbülést. Elment. Az iskolát nem akarom otthagyni, így ott csendben kell rendbe raknom a kollégáimmal a kapcsolatot. Ha jobban belegondolok, ebben sohasem hívtak el a közös programokra. Most erre fogok koncentrálni. Elkezdtem egy terápiát is, mivel ha ennyire nem vettem észre a környezetemet és ennyire vakon voltam magammal kapcsolatban, akkor határozottan segítségre van szükségem.