Kivettem a könyvtárból egy könyvet, amikor az ajánlóhoz lapoztam, akkor még olvasni is elfelejtettem

Sára régóta szerette volna felvenni a mindennapi rutinjába, hogy többet olvasson, már csak azért is, mert barátja falja a könyveket. Egyik nap aztán betért a könyvtárba, hogy kivegyen egy könyvet Ez pedig az egész életétet megváltoztatta.

Mély fájdalommal írom ezeket a sorokat. Minden, ami stabilnak tűnt az életemben, az egy másodperc alatt szertefoszlott, ráadásul egy véletlennek köszönhetően. A barátommal egy éve vagyunk együtt és már az elején is feltűnt, hogy kevés dolog közös bennünk. Őt elmondása szerint ez sosem zavarta, így én is megnyugodtam, hogy minden rendben van. Az utóbbi időben azonban elkezdett frusztrálni a dolog, hogy ő mennyire hasznosan tölti a szabadidejét és kicsit irigy is voltam, hogy én ezekből kimaradok.

Egy olvasóversenyen is részt vett.

Ennek az a lényege, hogy egy hónap alatt egy meghatározott könyvlistán kell keresztülmenni, elolvasni, aztán egy chatcsoportba feltölteni a véleményeket, majd személyesen is összeülnek megbeszéli a tapasztalataikat. Nagyon irigyeltem, mert elképesztően menőnek tűnt, de azt gondoltam, hogy nem tudnám tartani a tempót. Egyik nap aztán úgy alakult, hogy két program közt maradt egy kis időm és épp amellett a könyvtár mellet vitt el az utam, ahová a barátom is járni szokott.

Gondoltam egyet és bementem Tudtam, hogy a barátom melyik könyveket vette ki és arra is emlékeztem, melyiket dicsérte a legjobban, szóval gyorsan megkerestem és ki akartam venni Arra gondoltam, hogy szuper lesz megbeszélni egymás között is a tapasztalatainkat.

A könyvtár nagyon barátságos hangulatú volt, boldogan kerestem a könyvet

Mikor megtaláltam, akkor kézbevettem s lapozgatni kezdtem. Nem jutottam messzire, a fülszövegnél máris egy írás volt:

Korninak, Barbitól, az összes betűt veled akarom elolvasni, életem végéig.

Először még reménykedtem, hogy ez csak valami félreértés lehet. Gyorsan megkerestem a párom második kedvenc könyvét és a fülszöveghez lapoztam:

Még a legnagyobb író sem tud olyan szerelmet írni, mint a miénk, a te Barbid.

A gyomrom a torkomba dobogott és fejvesztett egérként rohantam a könyvtárba, sorba szedtem össze a könyveket:

A világ minden nyelvén megírnám neked, hogy szeretnek, Korni.

Nincs a világon elég szó arra, hogy mennyire szeretlek: Korni

Velünk kezdődik és velünk ér véget: Barbitól Korninak

Az összes könyvben ilyen üzenetek voltak.

Kivettem öt könyvet és azonnal hazasiettem. A barátom otthon volt, én pedig elé szórtam a könyveket. Szemmel láthatóan meglepődött és vicces hangon elkezdte a mondatot, hogy megjött-e a kedvem az olvasáshoz, de egy pillanat alatt elkomorult az arca. Itt már tudtam, hogy óriási a baj. Húzta a száját, vett egy agy levegőt s belekezdett volna

El kellett volna mondanom, csak...

Én azonban dühösen félbeszakítottam Miért? Miért Kornél? Vagy inkább Korni?

Annyira különbözünk, annyira nincs bennünk semmi közös, alig tudok veled beszélgetni...

Itt teljesen elöntötte az agyamat a méreg. Annyiszor kérdeztem, hogy nem zavarja-e, de mindig nemet mondott. Most meg ideáll elém ezzel a magyarázattal? Elmondta, hogy Barbit a könyvtárból ismeri és együtt kezdték el a kihívást, közben pedig a beszélgetésekkel egyre közelebb kerültek egymáshoz.

A hűtlensége teljesen padlóra küldött.

Bizonytalanul kérdeztem mit akar, de a válasza egyértelmű volt: hetek óta szakítani akar, csak nem mert elém állni Mindenben úriember volt, a félrelépésen kívül. Én maradhattam az albérletbe (bár kiderült, hogy a lányhoz költözött), itt hagyta a kauciót, a közös kaja és rezsipénzt is. Meg engem, törött szívvel. Ők az ismerőseim szerint, amiket hallok róla, hihetetlenül boldogok, együtt edzenek, olvasnak, túráznak.

A szakítást azóta se hevertem ki, de az biztos, hogy arra nem számítottam, hogy nem egy menő klub, vagy egy konditerem lesz a kapcsolatunk veszte, hanem egy könyvtár.