Kibontottam a ruhaboltból rendelt csomagomat, ezzel pedig az egész életem megváltozott

Lívia a téli gardróbfrissítés jegyében rendelt néhány ruhát az egyik kedvelt boltjából. Amikor átvette a csomagot és kibontotta, akkor azonban olyan láncreakció indult el, amire finoman szólva sem volt felkészülve.

Sziasztok Csillagszórók! Elnézést a kirobbanó beköszönésért, de olyan, mintha a közelmúltban lett volna egy második születésnapom. 8 évig éltem párkapcsolatban egy férfivel, aki a maga módján biztosan szeretett, de az életemből csak elvett és nem tett hozzá. Apránként kezdődött. Először csak egy-gy ruhám nem tetszett neki, aztán a barátaim, a családom, a frizurám, az alakom.

Azt éreztem, hogy nem vagyok jó helyen, de közben meg azt gondoltam, hogy egy férfi tiszta szívből szeret és ilyen egy párkapcsolat.

Mindent megtettem azért, hogy boldoggá tegyem. Főztem, mostam, takarítottam, mindig volt tiszta ruha, emellett pedig építettem a karrieremet, hogy anyagilag is bele tudjak szállni a háztartásba. Neki azonban semmi nem volt elég jó. Mindig talált valami, amit elrontottam, amibe beleköthetett.

Én pedig nem ellenkeztem. Ő volt az okosabb, ő volt a férfi, úgy történtek a dolgok, ahogyan ő akarta. Mindig együtt vásároltunk ruhát, ez nagyon fontos volt neki, csak azt vehettem meg, amire ő is rábólintott, mondván, hogy ne járassam le az utcán toprongyos öltözékkel. Így történt ez a télikabát vásárlásánál is. Én nagyon szerettem volna egy rózsaszín szövetkabátot, míg ő mindenképpen a szürkére akart rábeszélni.

Természetesen az ő akarata érvényesült és elküldtük a megrendelést a ruhaboltnak, a szürke kabátról.

Meg is kaptam az email-t arról, hogy megérkezett a csomagom. Gyönyörű, napsütéses nap volt. Szinte szikrázott az idő. Őszhöz képest nagyon meleg volt, emlékszem, arra gondoltam, hogy szinte strandolni lehetne. Kivettem a csomagot az automatából és kibontottam. Az öröm helye ijedtség fogott e: egy rózsaszín kabát volt benne.

Én rontottam el? Rosszat rendeltem? Rosszat küldtek?

Tudtam, hogy bármi is a válasz ebből agy veszekedés lesz. És ahogy néztem a kabátot és folyt keresztül rajtam a pánik, valahogy megérkezett vele a düh is. Ott tartottam a kezemben azt a kabátot, amire vágytam, amit választottam, mégsem örülhettem neki, mert a pasimnak majd nem tetszik és összeveszünk.

A szakítás nem volt egyszerű.

Órákig ültem egy padom, kezemben a kabáttal. 8 év. 8 hosszú évet lezárni nem egyszerű, főleg, hogy közben folyamatosan elhitette velem, hogy nélküle semmi vagyok, semmit sem érek. Tudtam, hogy lépnem kell, de nem mertem, Féltem. A barátaimtól már régen elszigetelt, de ráírtam azokra, akikkel egykor olyan jó volt a viszonyom. A 4 emberből 3 eljött, azonnal, az az egy aki pedig távol maradt, éppen veszélyeztetett terhes volt.

Együtt mentünk haza és segítettek pakolni, kiköltözni. A pasim tombolt. Mindennek elhordott, agresszív volt és üvöltött. A szívem egy darabja ott maradt vele. De tudom, hogy nem volt egészséges, amit velem tett. Most gyógyulok és igyekszem mindent újjáépíteni. Egyelőre egy ismerősömnél húzom meg magam, ameddig nem találok másik munkát (ezt is az exem választotta nekem és utáltam). Hosszú út áll még előttem, de tudom, hogy sikerülni fog. Minden nap felkelek, felveszem a rózsaszín kabátomat és úgy lépek ki az utcára, hogy soha többé senki nem mondhatja meg mit és hogyan csináljak.

Az, hogy ez az univerzum üzenete volt, nem kérdéses. A sors akarta így. Az elkevert csomag pedig segített meghozni egy olyan nehéz döntés, amire enélkül talán még évekig nem lettem volna képes.