Elájult egy bácsi a villamoson, mindennél szomorúbb, amit az utasok tettek

Mostanában többször is előkerült ez a téma, és talán nem is véletlen, hiszen az elmúlt évek kálváriáit követően szembetűnővé vált az empátia hiánya, akik pedig megosztják ezeket a történeteket, érthető módon rendkívül csalódottak embertársaik viselkedése miatt.

Sok dologra lehet magyarázatot keresni és találni, ám arra, ha nem segítünk valakinek, aki előttünk lesz rosszul, nincs mit mondani, és igazából egy pillanat alatt beárazza azokat, akik a telefonjukba meredve inkább elsétálnak.

Ez a sztori ismét a Threads-en látott napvilágot, és sajnos a kommentelők is számos hasonló esetről számoltak be, mint egy fiatal hölgy, aki nem értette, hogy miért csak néhányan törődtek az eszméletét vesztő bácsival:

Mindennél szomorúbb reakciók

„Mint minden rendes ember, én is munkába tartottam, amikor a villamoson egy bácsi rosszul lett. Azt láttam, hogy csúszik le az ülésről, szerencsére még rajtam kívül 2 (!!!) ember realizálta a helyzetet. A következő dolog történt: kiabáltunk előre, hogy valaki szóljon a villamosvezetőnek, hogy álljon meg, mert a bácsi nincs magánál. Néznek, semmi. Hozzáteszem a villamos tele volt…”

„Nagy nehezen megálltunk, ott van mindenki, hárman segítettünk a bácsit lefektetni, locsolni, mentőt hívni…a villamos fele leszállt, akik maradtak nyomkodták a telefont. A villamos sofőr meg méltatlankodott, hogy nem tudja a menetrendet tartani MIATTUNK!! Komolyan itt tartunk? Ennyire nem figyelünk egymásra, ennyire nem vagyunk segítőkészek?”

– írta a posztoló.

„Én nem is tudom mikor voltam életemben utoljára ennyire csalódott. Egyfolytában az a kép van előttem, hogy a villamos közepén fekszik a bácsi, ott vagyunk hárman mellette, aki meg éppen nem száll le úgy, hogy ránk se néz, nyomkodja a telefonját, mert ugye, hogy up to date legyél facen fontosabb…”

- tette még hozzá.

A hozzászólások között felmerült az úgynevezett járókelő effektus is, ami az ilyen helyzeteket szociálpszichológiai oldalról vizsgálja:

A definíció szerint minél több ember van jelen egyidejűleg egy vészhelyzetnél, annál kevesebb az esélye annak, hogy valaki segítséget nyújt. Az emberek gyakran úgy gondolják, hogy valaki más majd biztosan segíteni fog, ezért ők maguk nem érzik szükségesnek a beavatkozást, a felelősség pedig megoszlik.

A járókelő effektus hátterében több tényező áll. Az egyik, hogy a jelenlévők bizonytalanok a helyzet súlyosságával kapcsolatban, és a többiek reakcióit figyelik. Ha mások sem reagálnak, ők is hajlamosak passzívak maradni – illetve ha mások reagálnak, ők maguk már nem vonódnak bele. A jelenség különösen városi környezetben gyakori.