A pasim mindenhol lejáratja magát ezzel a kellemetlen szokásával, a múltkor egy buszos utazáson leszállítottak minket a járműről

Melinda és a párja már két éve vannak együtt. A dolgok agy részében egyetértenek, azonban van egy dolog, amin a nő nem tud felülemelkedni. Most az ő történetét olvashatjátok.

Sziasztok! Főleg panaszkodni és talán kérdezni, tanácsot kérni jöttem. Nektek is van olyan szokása a pasitoknak, ami baromira idegesítő? A párom egy nagyon jó ember. Tisztel és szeret engem, azonban van egy dolog, amivel egészen egyszerűen az őrületbe kerget.

Tudom, hogy mindenkinek vannak furcsa szokásai, de ez talán már egy kicsit sok szerintem.

Szóval az a helyzet, hogy már azon is tűnődtem, hogy esetleg valamelyik spektrumon van, mert akármelyik barátnőmnek elmeséltem, ők nem tapasztaltak ilyet és még csak nem is hallottak róla. A pasim tudom, hogy csak engem szeret, de minden nőt és férfit úgy mér végig, mintha az életünk múlna rajta.

Mindezt pedig a párom nem csendben teszi.

Már amikor összejöttünk nagyon imponált benne, hogy mennyire ad magára, mennyire csinos és mennyire érdekli a divat. Mostanra ez azonban inkább átok lett, mint áldás. Mert kiderült, hogy ez a fajta igényesség együtt jár azzal is, hogy másokat kibeszél és becsmérel, ráadásul eléggé fennhangon. Ha szembe jön egy nem túl előnyösen öltözött lány, akkor nem direkt, de olyan hangerővel mondja el, hogy mi a gond az öltözékével, amire felfigyel a delikvens is, de a körülöttünk ülők is, így sokszor kéretlenül a figyelem középpontjában vagyok.

A kellemetlen viselkedéséről már többször szóltam neki, de ideig óráig van csak változás.

Többször leültettem és elmondtam neki, hogy nem viselkedhet így, nem bánthat meg más, ismeretlen embereket ok nélkül, de erre mindig csak azt mondja, hogy ők bántják saját magukat az ízléstelenséggel, vagy azzal védekezik, hogy nem is beszél olyan hangosan. Tök komolyan mondom, hogy tíz esetből kilencszer meghallják és látom a férfiakon és a nőkön vegyesen, hogy rosszul esik nekik a kéretlen kritika.

Egy buszos utazáson tetőzött nálam ez az egész, most a szakítást fontolgatom.

Befizettünk egy buszos utazásra, ahol Szlovénia nevezetességeit néztük (volna meg). Én direkt kértem, hogy fogja vissza magát, ám amikor felszálltam a buszra, akkor tudtam, hogy vége. Ült ott egy négyes társaság, idősebb, negyvenes nők, élénk színekben, nagy mintákban, elég harsányan nevetgélve. Hátranéztem a páromra, de már láttam, hogy késő.

Leültünk a helyünkre és hiába próbáltam elterelni a figyelmét, elkezdte kielemezni, hogy mennyire igénytelenül vannak felöltözve. Én reménykedtem, hogy beszélgetnek annyira hangosan, hogy nem hallják, de sajnos nem volt igazam. Elég hamar a figyelmük középpontjába kerültünk.

A veszekedés nem sokáig váratott magára.

Természetesen szóvá tették a becsmérlést, ekkor pedig a párom próbálta viccel elütni a dolgot, én meg majd elsüllyedtem. A busz már jó 10 perce nem indult el, amikor odajött hozzánk az idegenvezető és megkért nagyon csendben, hogy szálljunk le a buszról. Életemben nem éreztem még magam ennyire kínosan. Lent jelezte, hogy többen panaszkodtak a párom viselkedésére és visszaadta a pénzt, viszont az utazásra nem mehettünk el.

Mérhetetlenül csalódott voltam és mikor a busz elindult, akkor életemben talán harmadjára üvölteni kezdtem, a pasimmal. Megszeppenve állt és komolyan, mintha nem értené mi bajom. Hát most itt tartunk. Hajlandó lenne terápiára menni, de fogalmam sincs, hogy ezt rendbe lehetne-e még hozni.