Kiderült, mi volt az István, a király titkos célja, generációkat vertek át a kultikus művel, ezt állítja a szakértő

Egy kultikus magyar mű

Az István, a király mára a magyar kultúra egyik legnagyobb hatású színpadi alkotásává vált. Generációk nőttek fel dalain, idézetei közhellyé váltak, üzenetét sokan a nemzeti önazonosság művészi megfogalmazásaként értelmezik.

Éppen ezért tűnik elsőre meglepőnek, hogy a rockopera 1983-ban, a Kádár-korszakban születhetett meg, egy olyan politikai rendszerben, amely alapvetően bizalmatlan volt a történelmi, vallási és nemzeti narratívákkal szemben.

A mű nemcsak hogy bemutatásra kerülhetett, hanem kifejezetten széles nyilvánosságot is kapott, ami óhatatlanul felveti a kérdést: miért volt ez elfogadható a kommunista kultúrpolitika számára?

Titkos célja lett volna a rockoperának?

A mű létrejöttét tovább árnyalja, hogy szerzőpárosa, Szörényi Levente és Bródy János, a későbbi évtizedekben a politikai és közéleti spektrum egészen eltérő pontjaira került. Ez önmagában is hozzájárult ahhoz, hogy az István, a király értelmezése körül újra és újra viták alakuljanak ki.

Egyes értelmezések szerint a darab célja nem az volt, hogy a megerősítse, hanem az, hogy  újrakeretezze a magyar történelmi emlékezetet.

Az István-Koppány konfliktus ebben az olvasatban nem a keresztény államalapítás diadala, hanem egy morálisan bizonytalan hatalmi küzdelemként jelenik meg.

István alakja sokak szerint nem heroikus szentként, hanem rideg, kompromisszumokat nem ismerő uralkodóként rajzolódik ki, míg Koppány a "népibb" (egyfajta igen kifacsart, Kádár Jánossal való párhuzamként), ösztönösebb, érzelmileg könnyebben azonosulható ellenponttá válik.

Ez a megközelítés igen jól illeszkedett a marxista történetszemlélethez, amely előszeretettel bontotta le a hagyományos hősfigurákat és relativizálta a történelmi igazság fogalmát.

Érdekes elmélet bukkant fel

A kritikusabb elméletek azonban ennél is tovább mennek.

Ezek szerint az István, a király nem csupán Szent István alakját deheroizálta, hanem popkulturális munícióval szolgált a Katolikus Egyház lejáratásához is.

A darab hangsúlyeltolásai - a keresztény renddel szemben állított pogány világ romantizálása, valamint az egyházi legitimációval rendelkező hatalom erkölcsi megkérdőjelezése - jól rezonálhattak egy olyan rendszer céljaival, amely ideológiai okokból gyanakvással kezelte az egyház társadalmi szerepét.

A teljes írása, amit Pogrányi Lovas Miklós a Facebookon tett közé, itt elolvasható: