Van még egy magyar Szent Korona, a kinézetétől kiráz a hideg, hét pecsétes titok volt eddig a létezése is

A Szent Korona jelentősége

A magyar történelemben kevés tárgy létezik, amelynek jelentőségét annyira nehéz lenne túlbecsülni, mint a Szent Koronáét. Nem pusztán egy uralkodói ékszerről van szó, hanem egy olyan szimbólumról, amely évszázadokon át a hatalom, az államiság és a nemzeti egység hordozója volt.

A hivatalos történeti narratíva szerint Szent István király a pápától kapta a koronát, ezzel is megerősítve Magyarország helyét a keresztény Európában.

A fősodorbeli álláspontot persze nem mindenki osztja: már a középkor óta léteznek olyan elméletek is, amelyek szerint a korona egy ennél jóval ősibb hagyomány örököse, akár hun vagy keleti, sámáni eredetű szertartási tárgy továbbélése.

Akárhogy is, abban a legtöbb történész egyetért, hogy a Szent Korona nem egy személyhez, hanem magához a nemzethez kötődik, ezért válhatott az államiság folytonosságának jelképévé.

A Szent Korona kalandos története

Ez a szimbolikus szerep a 20. században is megmaradt. A második világháború végén a koronát Nyugatra menekítették, hogy ne kerüljön idegen hatalom kezébe, végül az Egyesült Államokban őrizték évtizedeken át.

Csak 1978-ban térhetett vissza Magyarországra, amikor a hidegháborús enyhülés jeleként visszaadták az akkor éppen kommunista vezetés alatt álló magyar államnak. A gesztus igen jelentős volt: nemcsak egy műtárgy hazatéréséről volt szó, hanem voltaképpen a történelmi kontinuitás helyreállításáról is. 

Van egy másik is?

Kevesebben tudják azonban, hogy a magyar történelemben létezik egy másik, legalább ennyire rejtélyes korona is, a Monomakhosz-korona. Az 1860-as években, Nyitraivánka határában előkerült aranylemezek egy bizánci diadém részei voltak, finom rekeszzománccal díszítve.

A lemezeken IX. Kónsztantinosz Monomakhosz császár, Zoé és Theodóra császárnők láthatók, ami pontosan behatárolja a készítés idejét a 11. század közepére. A tárgy minden jel szerint diplomáciai ajándékként érkezett a magyar udvarba, valószínűleg I. András király idején, jól mutatva Magyarország közvetítő szerepét Kelet és Nyugat között.

Bár sokáig felmerült, hogy a Monomakhosz-korona része lehetett a Szent Koronának, a mai kutatások inkább önálló, reprezentatív fejdíszként tekintenek rá.

A korona létezéséről Kopacz Melánia írásából értesültünk: